Ezúton szeretnénk köszönteni, minden csoporton belüli és kívüli lánykát, hölgyet és asszonyt, a Nemzetközi Nőnap alkalmából. Ezt a jeles napot a világ, 1917. óta, nálunk Magyarországon 1948 óta megünnepli, és ebből mi sem szeretnénk kimaradni. Ilyenkor férfi társaink nevében, és egy kis virág kíséretében, fejet hajtunk az előtt, a sokszor gigászi feladatot jelentő teljesítmény előtt, amit jelen korunkban a családok összetartásában, egészséges működésének fenntartásában a nők végeznek.
Persze nem egyedül teszik ezt, mégis a modern társadalom kihívásai, az ő vállaikra raknak egyre nehezedő terheket. A társadalom szövetét összetartó család, mint élő sejt működteti a világ nemzeteit, népességét. A gyermeknemzés, nevelés és család összetartás, alap feladataihoz azonban újabb feladatok hárultak a nőkre. Mint a megélhetési gondok megoldásában való részvétel, vagy az önmegvalósítás igényének való megfelelés, stb. Ezek pluszban ránehezednek az amúgy is embert próbáló feladataikra. Bizony ne csodálkozzunk, ha férfi társaink sokszor legnagyobb igyekezete és segítő szándéka mellett is megroppannak a hatalmas súly alatt. Az egyre romló statisztika is arra késztet bennünket, ha nem akarjuk, szétesve látni a társadalom alapját képező családot, újra kell értékelnünk, mégpedig a Biblia isteni elvárása szerint, a férfi és a nő eredendő kapcsolatát. A kiinduló helyzetet az Mózes első könyvében olvashatjuk:
“Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” (1. Mózes 2. fej. 22-24. versek, 7. old.)
Majd Jézus Krisztus ezt kiegészíti a Máté evangéliumában:
“Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Máté 19. fej. 6. vers, 25. old.)
Olyan kapcsolat ez, ami Istentől származik. Annál is inkább, mert tudnunk kell, hogy a Sátán egyik kedvenc emberpusztító feladatának tartja a családok, sugalmazás általi, szétrombolását.
Ne felejtsük!
„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” (1. Péter 5. fej. 8-9. versek, 265. old.)
A világ nyújtotta életcél és erkölcsi mintái magukon viselik a Sátán hazugság és gonoszság birodalmának összes jegyét. Ezt manapság a média és internet birodalmak szórják szét a világban, alig kikerülhetően.
Egyetlen biztos védelem számunkra, hitünk a Teremtőnkben, örök érvényű nekünk szánt bölcsességében, a Szentírásban, és Jézus Krisztusban az Ő egyszülött fiában, megváltó Urunkban. Ez a spirituális élet-halál harc nélkülük vesztésre van ítélve. Éljünk a lehetőséggel.
Hogyan védhetjük meg a férfi és a nő családépítő házassági és társadalomépítő kapcsolatát, az Ige szerint?
Egyértelmű, hogy a család Isten által ránk bízott funkcióját csak közösen tudjuk megvalósítani. A család összetartó erejének létrehozásában és megtartásában, a férfinak ugyanúgy elengedhetetlen feladatai vannak, mint a nőnek. Isten Igéje pontosan instruál bennünket a házasság és a családi kapcsolat fenntartásával kapcsolatban. A házassági kapcsolat jelentőségét, működési alapját, Pál apostol az efézusi levélben egy hasonlatban emeli ki:
“Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje.” (Efézusi 5. fej. 21-26. versek, 222. old.)
A kérdés fontosságának megfelelően sok igevers foglalkozik a téma tisztázásával. Ezért most jelzés értékűen ismerjünk meg néhányat azokból az igesorokból, amiket érdemes magunkévá tenni, hogy tisztán lássuk, mi az, amit az embernek saját érdekében célszerű megvalósítani. Ahhoz, hogy stabil családi harmóniát tudjunk biztosítani és boldog életet itt a földön. Hogy az a kezdeti ösztönös vonzalom és szerelem kapcsolat, tartós kötelékké igazi krisztusi szeretet kapcsolattá tudjon nemesedni. Ahogy a Prédikátor könyvében olvashatjuk:
“Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (Prédikátor 4. fej. 12. vers, 608. old.)
Keresztényi életünk példája nagy felelősséget ró ránk ebben a kérdéskörben, hiszen üdvösségünk záloga is benne rejtezik.
Ilyenkor, a nőnapi megemlékezés alkalmán, nekünk, férfiaknak, elismerően kell, hogy felemlítsük és elismerjük azokat az erőfeszítéseket, amiket nő társaink tesznek a családi harmónia megerősítésében, elidegeníthetetlen feladataik elvégzésében. Ugyanakkor az Isten Igéje, nem arra buzdít bennünket, hogy ezt az elismerést csak az év egy napján tegyük meg. Lássuk meg az asszonyaink vállát, egyre növekvő mértékben terhelő feladatokat, és osszuk meg velük azokat tehetségünk szerint. A közös feladatvállalás, egyébként is erősíti a házasság kötelékét, és így a társadalom szövetét is.
Nos, azt hiszem az igazi ünnepi ajándék, a kis virág mellett, a Teremtőnk üzenetében található, igeversek. Ezek azok, amik igyekeznek megerősíteni bennünket a harmonikus családi együttműködésben. Ebből ezennel át is nyújtok egy kis csokorral szeretetünk és tiszteletünk jegyében:
„A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége és minden asszonynak saját férje. A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azzal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. (1. Korinthus 7. fej. 2-5. versek, 191. old.)
„Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti.” (Efézus 5. fej. 28. vers, 222. old.)
„De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Efézus 5. fej. 33. vers, 222. old.)
„Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.” (Kolossé 3. fej. 19. vers, 229. old.)
„És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet, mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.” (1. Péter 3. fej. 7. vers, 263. old.)
Láthatjuk az igeversekből, hogy mekkora szerepe van a férfi-nő kapcsolatában a közös, egymás iránti tolerancián, szereteten és tiszteleten alapuló kapcsolatnak. Ez persze a közös, és alapos egymás megismerésén, és megértő keresztényi hozzáálláson múlik. Megkérve hozzá a Teremtő bölcs segítségét. Ezt jelentik ugyanis azok az igeversek, amiket az elején olvastunk, és az Úr így fogalmazta meg teremtményei számára:
„Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.”
Végezetül olvassuk el a nőiségnek, az asszonyi tevékenységnek, a családi összetartás képességének, az egyik, ha nem a legszebb, himnuszát, bölcs Salamon prófétai kijelentéséből. (Példabeszédek 31. fej. 10-31. versek, 633. old. Ajánlott elolvasásra! )
A felhasznált igeversek a következők voltak:
1.Mózes 2; 22-24. versek,
Máté 19; 6. vers,
1.Péter 5; 8-9. versek,
Efézus 5; 21-26. versek,
Prédikátor 4; 12. vers,
1.Korinthus 7.; 2-5. versek,
Efézus 5; 28. vers,
Efézus 5; 33. vers,
Kolossé 3; 19. vers,
1.Péter 3; 7. vers,
Példabeszédek 31; 10-31. versek.
