Számtalan példából tudhatjuk a Bibliából, hogy amikor fontos Isteni kijelentések kerültek bevezetésre a világban, azokat mindig valamilyen csoda hitelesítette, felhívva a figyelmet a Teremtői szándék megvalósulására. Maga Pál apostol jelentette ki ezt a csodát a Galateákhoz írott levelében, és ami ő benne egy teljes gondolati paradigmaváltást hozott létre:
„Tudnotok kell testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik, mert, én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam.” (Galateákhoz írott levél 1. fej. 11-12. versek)
Ez a varázsütésre megkapott újszövetségi evangélium, Pált azonnal meggyőzte arról, hogy eddig nem a helyes úton járt, és arról is, hogy további élete 180 fokos fordulatot véve, Isten elhívottjaként Jézus Krisztus, Isten Fia, hűséges szolgálatába álljon. Ilyen hatása van, ha Isten maga hív el valakit, a maga módján. Pált, addigi előélete tette alkalmassá erre a feladatra, mert jól ismerte nemzettestvéreit és kultúrájukat, az ószövetség számukra rendelt elvárás-rendjét, hisz közülük való volt. Ugyanakkor, megismerve az újszövetségi evangéliumot, annak elvárás-rendjét, azonnal összeállt fejében és szívében, az a teljes isteni megváltó terv, amiben az ószövetség tanító szerepe, és az újszövetség megváltó funkciója, egymást kiegészítve és feltételezve, bizonyította szükségszerű folytonosságát. Mindkét szövetség érintettjeiről maga a Szentírás Istene nyilatkoztatta ki, hogy:
„amint meg van írva: ”Nincsen igaz ember csak egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róma 3. fej. 10-12.versek, 14. Zsoltár 1-3. versek, 53. Zsoltár 3-4. versek.)
„Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Jézus Krisztus által.” (Róma 3. fej. 22-24.)
Pál a z Isteni kinyilatkoztatásból megértette, azt a teljes emberi történelmen átívelő megváltó tervet, ami nélkül az egyformán bűnbe merült emberiség sorsa véglegesen megpecsételődött. Zsidó és pogány más és más úton, de ugyanoda jutott el. Szembekerült Isten számunkra rendelt törvényeivel. Közös a bűn és közös az egyedül helyes Isteni megoldás. Az Isten Fiában, Jézus Krisztusban való hit, az a közös platform a megváltásban, amit a Teremtőnk el tud fogadni üdvösségünk zálogaként. Az egyedüli, bűntelen, véres, megváltó, áldozat elfogadásában és az újszövetségben megfogalmazott szeretet alapú parancsolatok közös teljesítésében van a megoldás.
„Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.”(Róma 11. fej. 32. vers)
Erről szól az evangélium és ezt kellett Pálnak átadnia a világnak. Már a keresztény gyülekezetek létrejötte kezdetén szembesült Pál avval a nehézséggel, hogy zsidó keresztény testvérei nem értették meg Isten teljes átfogó tervét, a bűntől való megszabadulás közös lehetőségét. Így dorgálja őket:
„Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!” (Galateákhoz írott levél 1. fej. 6-8. versek)
„Ó esztelen galaták, ki igézett meg benneteket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg. Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket (Szentlélek), vagy az ige meghallásából származó hit alapján? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni?” (Galateákhoz írott levél 3. fej. 1-3. versek)
„De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy, aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt (Tóra) megtartani. Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestetek. Mi ugyanis a Lélek (Szentlélek) által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség csak a szeretet által munkálkodó hit. Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg benneteket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek?” (Galata 5. fej. 3-7.versek)
Pál apostol jól látta a megosztottság veszélyét, ami a régi beidegződések és az újszövetségi elvárás rend különbségeiből származott, és idejében próbálta felhívni rá a figyelmet. Több levelében is megmagyarázza az ószövetségből az újszövetségbe való átmenet, Isteni rendeltetésének törvényszerű, szükségszerűségét. Nézzünk még néhány példát Pál apostol isteni indíttatású őszinte és felelősségteljes igeverseiből. Először a pogányokhoz szólva:
„Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönülve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek a távoliaknak, és békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.” (Efézus 2. fej. 12-18. versek)
Majd ugyanígy szólott a zsidó testvéreihez is:
„Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak. Mert hibáztatja őket, amikor így szól: Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr. De ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek.” (Zsidó 8. fej. 7-10. versek)
„Így tehát újszövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökké való örökség ígéretét. Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie; mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él addig érvénytelen.” (Zsidó 9. fej. 15-17. versek)
Ezek az igék jól példázzák a számunkra, hogy az első századi problémák ma is ugyan úgy léteznek. Ahhoz, hogy feloldjuk ezeket, tisztán látnunk kell az ószövetség történelmi szerepét Isten tervében, és a bűntől való megszabadulás, Istentől eredő, tökéletes, újszövetségi megvalósulásának lehetőségét. Mindez Jézus Krisztusi közös családjában, a hiteles, általa létrehozott, kereszténységben valósulhat meg.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Galata 1; 11-12. versek,
Galata 5; 1-10. versek,
Galata 3; 19-29. versek,
Róma 11; 17-24. versek, 25-32. versek,
Efézus 2; 11-22. versek,
Zsidó 8; 6-13. versek,
Zsidó 9; 8-14. versek.
