Van egy igeverssor Máté evangéliumában, amelyet Jézus Krisztus jelent ki. Ez az igevers arra hívja fel a figyelmünket, hogy az egyik legnagyobb hibát akkor követjük el keresztényként, amikor kritika és ellenőrzés nélkül elfogadjuk vallási vezetők Bibliától eltérő véleményét, és hagyjuk érvényesülni a hitéletünkben. Nos, ez a figyelmeztető igevers így szól erről:
„Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.” (Máté 15. fej. 13-14. versek, 21. old.)
Miért is olyan fontos ez a kijelentés Jézus Krisztustól a számunkra?
Amikor mennyei Atyánk terelgetett engem Krisztus Egyháza felé, mert látta, hogy van bennem fogadókészség, a Szentírás és Isten országa irányában, olyan fontos információkkal találkoztam, ami megerősített abban, hogy jó felé megyek. Curry evangélista testvérem, mert ő volt a számomra fontos hír forrása, arról beszélt egy alkalommal, hogy az Isten bibliai kijelentése szerint, az ember, sajnos éppen a bűnei miatt, nem tökéletes, így amit ő mond, azt is vessük össze, a Szentírással. Ugyanis, a Római levél 3. fejezetében olvashatunk róla, „nincsen igaz ember egyetlen egy sem” és „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” (10. és 23. versek) Ezért a legjobb jóakarat mellett is, véthetünk jelentős hibákat. A legautentikusabbnak tűnő emberi tanítást is, ellenőrizni kell. Össze kell vetni azt, a Szentírás Igéivel, és ha, az nem egyezik vele, azt mindig tegyük szóvá. Ugyanis az Írás, Istentől származik, és mint olyan, a tökéletes bölcsesség megjelenítője. Evvel a hozzáállással addig még nem találkoztam sehol, és a későbbiek során, ez csak megerősítést nyert bennem. Törvényként rögzült ismereteimben, hogy az isteni bölcsességet soha ne cseréljem fel az emberivel, ha eltérést tapasztalok a kettő között. Még akkor sem, ha az utóbbi, számomra kedvezőbbnek tűnik. Mondanom se kell, hogy Krisztus Egyháza iránti elkötelezettségemben többek között, ez is, szerepet játszott.
De miért fontos ez a hozzáállás?
Óriási, a Sátántól való csapdát kerülhetünk el azáltal, ha erre odafigyelünk. Ugyanis könnyen az üdvösségünkbe kerülhet, ha ezt nem vesszük eléggé komolyan, és emberi tanításokat részesítünk előnyben. Jézus Krisztus nem véletlenül mondja tanítványainak a Hegyi Beszédében, hogy:
„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7. fej. 13-14. versek,10. old.)
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, uram, nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát?” (Máté 7. fej. 21-22. versek, 10. old.)
Nem tudok elképzelni szomorúbb helyzetet, és nagyobb csalódást annál, amikor majd azon a napon, amikor az Isten ígérete szerint, Jézus Krisztus visszajön az ő saját keresztény egyházáért, és ítéletet fog tartani mindnyájunk felett, és azt kell majd mondania valakiknek:
„És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7. fej. 23. vers, 10. old.)
Jézus itt is erre a hibánkra hívja fel a figyelmünket!
Akkor majd már, az is eszünkbe fog jutni, hogy, mit mondott az igében Jézus nekünk a megítélés alapvető kritériumáról, hogy mi szerint leszünk megítélve, csak akkor már késő a bánat:
„Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” (János 12. fej. 47-48. versek, 123. old.)
Ugyanis, Jézusnak akkor már nem lesz lehetősége máshogy ítélni, mint a kárhozatot közölni.
Mindezek ismeretében, jogosnak érzem azt az igényt, hogy senkitől ne fogadjunk el, olyan tanítást, ami szembe megy Jézus Krisztus újszövetségi törvényeivel. Legyen az akármilyen csábitó, vagy csekélységnek tűnő dolog, mert azzal, Isten tökéletességét vonjuk kétségbe. Ne felejtsük el, hogy az első század végére, már rendelkezésre állott a teljes, és üzenetében tökéletes Szentírás. Tekercsek, levelek és azok másolatai formájában. Péter apostol ezért így adja át Isten üzenetét:
„Mindenek előtt tudnotok kell róla, hogy az írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” (2.Péter levél 1. fej. 20-21. versek, 266. old.)
Pál apostol pedig így emeli az Szentírást, minden emberi írott mű fölé, Timóteushoz írt levelében:
„A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2.Timóteus 3. fej. 16-17. versek, 242. old.)
Változatlan téma, és időtállóságáról pedig így beszél maga Jézus Krisztus:
„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Máté 24. fej. 35. vers, 33. old.)
Mindnyájan meggyőződhetünk a Biblia próféciái alapján, Istentől való eredetéről, az emberiség számára született tökéletes és örökérvényű üzenetéről. Mindenki döntse el maga, bibliai ismeretei birtokában, hogy mit kezdjen azokkal a jelenségekkel, amelyek bármilyen indokkal mást tanítanak, mint amit Jézus Krisztus kér tőlünk. Nekik tudom ajánlani Pál apostol aggódó szavait:
„Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus Kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont, ha még magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azonkívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen.” (Galata 1. fej. 6-9. versek, 213. old.)
Nem lehet más a végső konklúzió sem, csak az, hogy teljes tisztelettel fogadjuk Isten Igéjét, és azt valósítsuk meg keresztényi életünkben, Jézus Krisztus újszövetségi példája alapján. Ne vegyünk el belőle és ne tegyünk hozzá. Mert ez az a palánta, amelyet Isten ültetett, a többit pedig, ki fogja gyomlálni.
A következő igeverseket használtam fel az igehirdetésben:
Máté 15; 13-14. versek,
Máté 7; 13-14, 21-22. és 23. versek,
János 12; 47-48. versek,
2.Péter 1; 20-21. versek,
2.Timóteus 3; 16-17. versek,
Máté 24; 35. vers,
Galata 1; 6-9.versek,
Jelenések könyve 22; 18-19.
