Így, halottak napja környékén, az emberek hajlamosabbak elgondolkodni, ha rövid időre is, az élet törékenységén, mulandóságán, fizikai földi létünk korlátozott lehetőségein. A keresztényi létben, azonban joggal léphetünk túl anyagi korlátainkon, a megsemmisülés okozta érzelmi szomorúságon és reménytelenségen. Mai istentiszteletünk igehirdetésén erről a reális lehetőségről beszélhetünk. Keresztényi életünkben az ad valós reményt a fizikai halálon túli életre, az üdvösségre, hogy a Teremtőnk a Szentírásban meghívja minden ember teremtményét, egy jobb és bűn nélküli életre itt a földön. De nem csak meghív minket, hanem biztosítja is az ehhez szükséges feltételeket. Ha saját akaratunkból, teljesítjük kéréseit, hitünket vetjük Belé és a Fiába, Jézus Krisztusba. Ha megtért életünkkel és bemerítkezésünkkel megvalljuk és megerősítjük a Vele való Új Szövetséget, akkor minden bűnünket elveti a „tenger mélyére”, és megbocsátja azt. Jézus Krisztus megváltó áldozata és feltámadása példáján keresztül, bennünket pedig feltámaszt az örök életre, „azon a napon”.
Kérdezhetik mindazok, akik híján vannak az Istenben, és az Ő Fiában való hitnek, hogy hogyan lehetséges ez? Egyetlen módja ennek, hogy megismerjük és elfogadjuk azt az erre vonatkozó tervet és üzenetet, amit létrehozott, és a próféták, Jézus Krisztus és az apostolok által, a Biblia 66 könyvében elérhetővé tett, mindenki számára. A sok-sok városi legenda és sátáni sugalmazás ellenére, amik immár 1800 éve igyekeztek elhitelteleníteni a Szentírás isteni eredetét, eddig és ezután is kiállta és kiállja, a hitelesség próbáját. Elemi erővel mutatja meg minden kor számára, a saját magáról megírt igazságot, hogy;
„az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el”. (Lukács 21; 33. vers, 98. old.)
De nézzük, hogyan képes megjeleníteni a Szentírás Isten szavait, bölcsességét úgy, mintha maga a teremtő személyesen szólna hozzánk. Az Isten Igéi magát az Istentől származó életet, és az igazságot személyesítik meg.
„Mert Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig; és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki meztelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” (Zsidó 4. fej. 12-13. versek, 248. old.)
Ezért jelentheti ki Pál apostol bátran a Római levél 10. fej. 17. versében, hogy:
„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.”(Róma 10. fej. 17. vers, 181.old.)
A hitünk, a megtérésünk, a megszentelődésünk, és az Atyánkhoz visszavezető utunk teljes leírása, egyedül Isten Igéjéből ismerhető meg. Ennek a birtokában kaphatunk teljes és hiteles képet, a fizikai halálunkkal, és az utána történtekkel kapcsolatos kérdéseinkre is. Ugyanis, sokszor keresztények között sincs teljes egyetértés ebben a kérdésben. Isten Igéjéhez kell fordulnunk a tisztázás érdekében. Az örök élet lehetőségében, a megtérés fontosságában, még csak látható némi egyetértés, de az üdvözülés megvalósulásának végső megítélésében, már lényeges eltérések tapasztalhatók. Ebben fontos eligazodási pont a számunkra a következő két igeverssor:
„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” ( Apostolok csel. 17. fej. 30-31. versek, 156. old.)
„Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek (Isten lelke a Szent Szellem) életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, akkor az, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.” „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten Fiai.” (Róma 8. fej. 9-11. és 14. versek, 178. old.)
Lesz tehát, minden léleknek, feltámadás, és ítélet, Jézus Krisztus által. Magáról a feltámadás majdani folyamatáról, és a romlandó fizikai test, romolhatatlan lelki testté változásáról érdemes a következő igeversekben tájékozódni, mert ezekben egyértelmű magyarázatokra találunk:
„Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (János 14. fej. 2-3. versek,124. old.)
1.Korinthus 15. fej. 42-53. verseiben, 201. old. /olvasásra ajánlott/
1.Thessalonika 4. fej. 14-17. verseiben, 233. old. /olvasásra ajánlott/
Jelenések könyve 20. fej. 12-15. verseiben, 290. old. /olvasásra ajánlott/
Lukács 16. fej. 19-31. verseiben, 91. oldalon pedig:
A gazdag ember és a szegény Lázár története abban igazít el bennünket, hogy az ember fizikai halálának bekövetkezte után – az ígéret szerint – már nincs lehetőség, hogy változtassunk majdani megítélésünkön. Az Isten üzenete egyértelműen arra vonatkozik, hogy az üdvösségünk megszerzésének lehetőségét, itt a földi, fizikai életünkben, a Szentírás elvárás rendje, az Isten Igéje alapján kell megszereznünk. Ebben a földi életünkben kell elfogadnunk a Teremtőnk elhívását a megtérésre. Ebben az időszakban kell élnünk a kegyelem lehetőségével. Itt kell elfogadnunk Jézus Krisztus bűnmegváltó áldozatát, és életviteli példáját, a megtért, és megszentelődő életünk felvállalásával. Fizikai halálunk, ahogy láttuk, egyben kizárja a változtatás utólagos lehetőségét A halottjainktól való elbúcsúzás világi szokásrendjével, a kultúránkban meglévő, és az itt maradottak fájdalmait enyhítő gyász szertartásaival, emlékeink sajgó sebeit enyhíthetjük. Ezzel nincs is semmi baj, ha nem csinálunk belőle egyházi felekezeti ünnepet. Ne próbáljuk közbenjárók segítségét kérve, semmilyen módon nyomást gyakorolni az Atyára. Ne gondoljuk, hogy elhunyt hozzátartozóink iránti utólagos korrekcióval élve, ő majd megalkuvó módon, biztosítja azok üdvösségét. Ezt ugyanis nem fogadhatja el, és így azt nem is kéri tőlünk a Teremtőnk a Szentírásban. Inkább bízzuk őket Jézus Krisztus, és a Teremtőnk kegyelmére, és bölcs jóindulatára. Mégpedig, abból a jól megfontolt szándékból, nehogy véletlen belecsússzunk egy bálványimádási procedúrába, amivel pedig az üdvösségünket kockáztatnánk.
„Minden palántát, amit nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni.” ( Máté 15. fej. 13. vers, 21. old.)
Így kívánjunk áldott megemlékezést elhunyt szeretteinkre.
A felhasznált igeversek a következők voltak
Lukács 21; 33. vers,
Zsidó 4; 12-13. versek,
Róma 10; 17. vers,
Ap. csel 17; 30-31. versek,
Róma 8; 9-11. versek,
János 14; 2-3. versek,
1.Korinthus 15; 42-53. versek,
1.Thesszalonika 4; 14-17. versek,
Jelenések 20; 12-15. versek,
Lukács 16; 19-31. versek,
Máté 15; 13. vers.
