Az elmúlt istentiszteleti összejövetelünkön az igehirdetés témáját az a számomra elfogadhatatlan jelenség inspirálta, hogy a Jézus Krisztus által az első században létrehozott, eredeti egyházát olyan jelzővel említik jellemezni, mint a fundamentalista. Igaz már az is nagy szónak számít, hogy a magyar wikipédia, egyáltalán említést tesz Krisztus Egyházáról. A fundamentalista kifejezéssel igazából nem is lenne semmi baj, ha ez alatt nem valami ósdi, túlhaladott, a modern kor változásait nem követő, pejoratív értelmezést értenének, ami mint, a fejlődés gátja jelenik meg. Sajnos – érthetetlen módon – ehhez a kifejezéshez a világi és az un. keresztény felekezeti megközelítés is, ezt a teljesen megalapozatlan, és felületes értelmezést társítja.
Miért is?
Maga a fundamentalizmus olyan társadalmi és emberi hozzáállást takar, amiben bizonyos társadalmi csoportok az eredeti alaptanításokhoz való ragaszkodásukat nyilvánítják ki, és fogalmazzák meg. Ez persze nem csak a vallások kérdésében nyilvánulhat meg, hanem a társadalmi felépítmény bármely részében. Maga a fundamentalizmus egyébként se nem rossz, se nem jó a maga nemében. Leginkább a tradíciókhoz tudnám hasonlítani, amik szintén lehetnek adott esetben hasznosak, más helyzetben viszont visszahúzók és károsak.
A vallások esetében is igaz ez. Hiszen valaminek a létjogosultságát és a hasznosságát az dönti el, hogy a vallásalapító az igazság abszolút vagy relatív birtokában jelenti ki a hitelveit. Kitűzött szándéka megvalósul-e, építi, vagy hosszútávon rombolja a társadalmi együttélés esélyeit, a benne élő emberek személyiségét, tulajdonságait? Ezt a célt szolgálják a különböző vallások is, amikor erkölcsi szabályokat fogalmaznak meg, anyagi és spirituális szinten. Nagyon fontos tehát, hogy a vallásalapítók hasznosak-e a társadalom népessége számára. Ezt akkor tudjuk eldönteni, és tudjuk követésre méltónak tekinteni, ha magát a vallásalapító személyét vizsgáljuk meg, és annak alapján döntünk. A vallás alapítónak a Szentírás szerint, ugyanis bizonyíthatóan emberit meghaladó bölcsességgel, tökéletességgel, kell rendelkeznie. Hitelveiben pedig objektíven igaznak, és abszolút érvényűnek kell lennie. Mindehhez pedig, bármikor számon kérhetőnek, azaz örökéletűnek kell lennie. Az Újszövetséggel tisztázódnak a vallás eredet és alapítás kérdései.
Láthatjuk, hogy ezekkel a paraméterekkel az emberi lények egyike sem rendelkezik, ehhez Isteni eredetre van szükség. Ahogyan azt Szentírás megfogalmazza róluk:
„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.” (János 5. fej. 26-27. versek, 110. old.)
„ő viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot. Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzen értük. (Zsidó 7. fej. 24-25. versek, 250. old.)
Ilyen lény azonban a világtörténelem során nem sok adatott ismereteink szerint.
Egyedül az Atya Isten, és Jézus Krisztus, az Isten Fia rendelkezik ilyen tulajdonságokkal! Erről próféciák tanúskodnak meggyőzően:
„Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik.” (Ézsaiás 46. fej. 9-10. versek, 695. old.)
Ne felejtsünk el egy fontos tényt!
Az összes ismert vallásalapító csontjai a sírjukban nyugszik. Egyedül, Jézus Krisztus sírja üres, a feltámadása okán, ami szintén az Isteni eredet, tudatos és egyértelmű bizonyítéka. Magát a feltámadás tényét egyébként, a kor történetírói (Justinus, Tertullianus, Josefus Flavius, stb.), a Szentírás profetikus kijelentései, valamint a modern kor tisztességes Biblia kutatói, is alátámasztják. Maga Jézus háromszor is jelzi előre rövidtávú próféciákban saját halálát és feltámadását az evangéliumokban.
„Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapra fel kell támadnia.” (Máté 16. fej. 21. vers)
Nem csoda, ha Pál apostol – rámutatva a feltámadás fontosságára – így fakad ki a korinthusiakhoz írott levelében:
„Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (1. Korinthus 15. fej. 12-14. versek, 200. old.)
„Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1. Korinthus 15. fej. 17-19. versek, 200. old.)
Ilyen előzmények után, be kell, hogy lássuk; Jézus Krisztusról egyértelműen bizonyítható a származása, örökkévalóságának, és tökéletes isteni bölcsességének eredete. Ha további kétségeink lennének efelől, lássunk néhány megerősítő igét, magától a Teremtőnktől. Először egy próféciát, ami előre jelezte nekünk a vallásalapító eljövetelét:
„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi végbe ezt!” (Ézsaiás 9. fej. 5-6. versek, 656. old.)
Majd látjuk megvalósulni mindezt az újszövetségben, Máté evangéliumában:
„Amikor Jézus Krisztus bemeritkezett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában leereszkedi, és ő reá száll. És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Máté 3. fej. 16-17. versek, 5. old.)
„Ezért láthatjuk a Szentírásban megvalósulni a kereszténység fundamentumát Jézus Krisztusban:
„Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.” Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek.” (1. Péter 2. fej. 6-8. versek, 262. old.)
Ugye, az Isten üzenete birtokában, egészen más a megítélése a fundamentalizmus megközelítésének. Hiszen Jézus Krisztuson kívül, egyetlen vallási, csoportosulás létrehozójáról sem mondható el, hogy a felsorolt képességekkel és fundamentumokkal rendelkezik, csak arról, amelyik Jézus Krisztushoz köthető. Nem véletlenül mondja Jézus a Hegyi Beszéd végén a hallgatóságának a következő példabeszédet:
„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.” (Máté 7. fej. 24-27. versek, 10. old.)
A Jézus Krisztus által létrehozott egyház és vallás, az újszövetségi kereszténység az, ami erre a sziklára épült. Egyedül ez biztosíthatja az Isten családjába való bekerülést, és az üdvösséghez való jogot. Ez ugyanis, ami bizonyíthatóan isteni eredetű szövetség, Isten és az ember között. Ez az, ami Jézus Krisztus bűnmegváltó áldozatán, és az ebből fakadó isteni kegyelmen alapszik. A Biblia, biztosítja a tökéletes eligazodást Isten újszövetségi törvényeiben. Fundamentalizmusa kiállta a történelem emberi próbáit is, és kiállja az égit is. Ha ragaszkodunk hozzá, ehhez bátran csatlakozhatunk. Ennek a jelentés tartalma, soha sem válhat elavulttá, mert mentes az emberi hibáktól. Egyedül csak Isten örök elvárás-rendje biztosíthatja az ember spirituális hátterét. Ezért nem lehet eltérni tőle egy jottányit sem. Nem formálhatjuk a saját elvárásaink szerint, Jézus parancsolatait. Ez az élő Isten fundamentalizmusa, ami nem igényli, és nem viseli el, a korrekció legkisebb formáját sem. Ítéljétek meg magatok, hogy embertől származó tradíciókkal összekeverhető-e, az örök érvényű és tökéletes, isteni elvárásrend. Ha valahol a fundamentalizmusnak létjogosultsága van, akkor az az újszövetségi kereszténység. Kívánom minden Krisztus követését választó testvérnek, hogy kompromisszumok nélkül kövesse Jézust az üdvösséghez vezető úton. Vegyük komolyan Jézus figyelmeztetését:
„Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni.” (Máté 15. fej. 13. vers, 21. old.)
A felhasznált igeversek a következők voltak:
János 5; 26-27. versek,
Zsidó 7; 24-25. versek,
Ézsaiás 46; 9-10. versek,
Máté 16; 21. vers,
1.Korinthus 15; 12-14. és 17-19. versek,
Ézsaiás 9; 5-6. versek,
Máté 3; 16-17. versek,
1.Péter 2; 6-8. versek,
Máté 7; 24-27. versek,
Máté 15; 13. vers.
