Az elmúlt vasárnap igehirdetésének témájaként, az ima és az imádkozásban rejlő lehetőségeket vettük górcső alá. Kezdetnek olvassunk el néhány olyan igeverset, amelyben a Teremtőnk hívja fel a figyelmünket arra a csodálatos kommunikációs lehetőségre, amit a teremtményeivel való kapcsolattartásra alkotott meg Istenünk. Az igeversek erről így szólnak hozzánk:
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1.Thesszalonika 5. fej. 16-18. versek, 233. old.)
„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy azt hirdessem.” (Kolosséi levél 4. fej. 2-4. versei, 230. old.)
“És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember, buzgó könyörgésének.” (Jakab 5. fej. 15-16. versek, 261. old.)
Az imádkozás, egy élő kapcsolatot képes létrehozni a Teremtőnkkel. Ez egy olyan csodálatos információs csatorna, amelyik oda és vissza is működik. A gondolat és a szív hozza létre és mindenen áthatoló tulajdonságát, a hitünk ereje tartja fenn. Az Istentől kéréseinkre érkező, akár teremtő erejű válaszok pedig, szinte korlátlan lehetőségeket jelentenek az életünkben. Imában tehát a Teremtőnkkel, és rajta keresztül, ember testvéreinkkel is kommunikálhatunk.
Egy, Bibliát jól ismerő, kortársunk írta az imádságról a következőket:
„Az imádságban rejlő erő, olyan gazdag és mozgékony, hogy csak rá kell mutatnunk imádságunkban azokra a személyekre, akiknek abban részesülniük kellene, és az erőnek Ura, ha azt jónak látja, még abban a percben, odairányítja az erőt. Ez az erő ugyanis tértől és időtől független. Szinte abban a pillanatban, amikor valahol az országban, vagy bárhol a világban élő testvéreinkért imádkozunk, azok erőben részesülhetnek. Olyan drótnélküli átvitel ez, amely a legmerészebb feltaláló álmát is felülmúlja.”
A bennünk megfogalmazódó kéréseink, betölthetik feladatukat, és célba érhetnek, ha az isteni üzenetben elküldött módon, teljes hittel, keresztényként, használjuk ezt a lehetőséget. Ez az a hit, ami az Isten igazságában, kinyilatkoztatott igéjében, Jézus Krisztus beszédében megnyilvánuló hit, amelyről Jakab levelében is olvashatunk:
„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek és meg is kapja. De HITTEL kérje, semmit sem kételkedve, mert, aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab 1. fej. 5-8. versek, 257. old.)
Jézus Krisztus több példán keresztül mutatja meg nekünk, az imának Isten által elvárt, helyes használatát. A “Mi Atyánk”, ami (Máté 6; 9-13-ben olvasható) a Biblia egy közismert mintaimája, ami követendő vázlata lehet, egy őszinte szívből jövő imának, és jó segédeszköze egy kezdő kereszténynek. Jézus is erre adott példát hallgatóságának. Azonban, imamalom szerű ismételgetése, kiüresítheti a valós tartalmát. Az imakapcsolatot Isten, irántunk való szeretetéből biztosítja a számunkra. Lelki érésünk segítése, a vele való meghitt kapcsolat fenntartása, keresztény családjának összetartása a legfőbb célja. Az igéből megtanulhatjuk, hogy a helyesen alkalmazott ima, mindig meghallgatásra kerül Istennél. De nem mindig teljesülnek kéréseink.
Követhetünk el olyan, hibákat, amik meddővé tehetik az imáinkat? Bizonyára.
Az Úr, mint láthatjuk, megszabadíthatja a szenvedőt, elláthatja bölcsességgel, sőt még bűneiből is bocsánatot nyerhet. Igaz, ilyenkor a bűn felismerése, őszinte megvallása, Isten felé imában, valamint Jézus parancsolatainak megtartása, sem maradhat el. Mint, ahogy az egymásért való keresztényi imák esetében is ezek követendő elvárások. Pál apostol egyéb fontos dolgokra is felhívja a figyelmünket:
“Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen ezért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért.” (Efezusi levél 6. fej. 18. vers, 222. old.)
(Csak a miheztartás végett, a “szentek” a megtért és bemerítkezett keresztény testvérek, a Biblia szerint)
„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.” (Róma 8. fej. 26-27. versek,178. old.)
A Szentlélekre, az imáink megformálásában, Isten számára elfogadhatóvá tételében, szintén szükségünk van. A vele való, élő kapcsolatunk, szintén ennek a lehetőségét erősíti, hiánya pedig nehezíti azt, ahogyan azt az Igében olvashattuk:
„Térjetek meg és merítkezzetek be valamennyien, Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2. fej. 38. vers, 136. old.)
Mivel pedig Jézus Krisztus a mi főpapunk, és egyben Ő az ” Út “, aki az Atyához vezet minket, és „senki sem mehet az Atyához csakis ő általa”, igy imáink is rajta keresztül hallgattatnak meg. Így azok is az ” ő nevében ” kéretnek megtenni az imáink végén. Ahogy azt János evangéliumában is olvashatjuk:
“Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az „én nevemben”, megadja néktek.” (János 16. fej. 23. vers, 127. old.)
Lehet, hogy egyeseknek ez elhanyagolható apróságnak tűnhet, de ez nem egy véletlen elszólás az Úr részéről. Jézus Krisztus ezt így kéri tőlünk, és kik vagyunk, hogy ennek a fontosságát kétségbe vonjuk. Ne tegyük mi se. Áldás válaszok múlhatnak rajta.
Ne felejtsük, hogy alázatos imakéréseink döntései Isten kezében vannak és nem mindig teljesülnek. Csak is akkor, ha bölcs Teremtőnk azt jónak látja. És az, csodák-csodája, utólag mindig kiderül, hogy az Ő döntése volt az, ami a személyiség fejlődésünket segítette. Jól tesszük, ha tisztelettel elfogadjuk azokat kritika nélkül. Nem teszünk hozzá és nem veszünk el belőle. Mindnyájunk ima- életén van, mit javítanunk. Közel sem használjuk ki az imában rejlő lehetőségeinket, amelyek bearanyozhatják a saját, és a hozzátartozóink életét. Időről-időre át kell, hogy értékeljük ezt a saját érdekünkben ahhoz, hogy az életünk egy áldás folyammá nemesülhessen.
Hogy mit tehetünk ennek az érdekében? Egy néhányat az ige alapján, összeírtam magamnak, hogy tanuljak belőle, újra és újra, és megosszam veletek.
1. Szerencsés dolog, minél több imával kapcsolatos igeverset megkeresni az Igéből.
2. Segíthet sokaknak az is, ha tudatos napi imatervet és imalistát készítünk, és azt frissen tartjuk.
3. Jó, ha tudjuk, hogy napi harcot kell megvívnunk a Sátánnal, aki elhiteti velünk, hogy sose alkalmas az idő az imához, és magunkkal is, a lustaságunkkal és kényelmességünkkel.
4. Ismerjünk meg, és alkalmazzunk minél többször, és többféle imafajtát. (Hálaadó és dicsőítő imák, kérő és könyörgő imák és énekek, beszélgetések Istennel, szavak nélküli, gondolati imák, stb.)
5. Fedjük fel, és kerüljük el jellemző ima hibáinkat. (irányítani akarjuk Istent, elfelejtünk Jézus Krisztus nevében imádkozni, hogy legyen meg az ő akarata szerint, ne követelődzünk, tiszteletteljes hozzáállás és sorrendiség megtartása, anyagi kérések elkerülése, tiszta gondolati megfogalmazás, stb.)
Ha ezeket figyelembe vesszük imáinkban, akkor elmondhatjuk Pál apostollal együtt:
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben, mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Filippi levél 4. fej. 6-7. versek, 226. old.)
A felhasznált igeversek a következők voltak:
1.Thesszalonika 5; 16-18. versek,
Kolossé 4; 2-4. versek,
Jakab 5; 16-17. versek,
Jakab 1; 5-8. versek,
Efezus 6; 18. vers,
Róma 8; 26-27. versek,
Apostolok cselekedetei 2; 38. vers,
János 16; 23. vers,
Filippi 4; 6-7. versek.
