A kereszténység egyik legnagyobb problémájáról, a megosztottságáról szeretnék beszélni ez alkalommal. Nem mai probléma ez, és egyre szélesebb körben nyilvánul meg. Már az első század vége felé találkoztak ezzel a jelenséggel az apostolok. A Szentírás újszövetségi levelei előre jelezték bekövetkeztét, a “hamis próféták” megjelenését. A sátáni bomlasztó működési elv, az “oszd meg és uralkodj” elve már korán kikezdte a korai, apostoli, krisztusi egyház egységét. A folyamat, azóta is tart, létrehozva azt a több ezer felekezetet, amelyek magukat kereszténynek tartva, kisebb-nagyobb mértékben módosítva, de mindenképpen eltérve, Krisztus Urunk példájától a Teremtőnk üzenetétől. A kérdés innentől teljesen jogos. Lehetünk e keresztények (Krisztus Követők), ha nem követjük Krisztust?
A történelem során többször volt törekvés az egység helyreállítására. Azonban a törekvés rendezőelvét, soha sem az isteni üzenet, Bibliánk kikezdhetetlen bölcsessége, hanem a kezdeményező felekezet részrehajló, emberi igyekezete határozta meg. Így az eredmény mindig csak újabb szakadást eredményezhetett, a Sátán legnagyobb megelégedésére.
A mai posztmodernnek nevezett világunkban sincs ez másként. Az igazság megismerhetőségének szubjektivitását tanító filozófiai irányzatok arra biztatják a vallási felekezeteket, hogy az egység helyreállítása érdekében, fogadjuk el mindenki saját igazságát. Keressük az azonos pontokat hitelveinkben, és fogadjuk el egymás hitbéli tévelygéseit az egység érdekében, az ÖKUMENIZMUS szentnek kinevezett védőernyője alatt.
De elfogadhatjuk-e, és feláldozhatjuk-e Isten igazságát egy emberi, és bizonytalan filozófiai fikció oltárán? Megcsúfolhatjuk-e Isten igazságát? Figyelmen kívül hagyhatjuk-e Isten kizárólagos kéréseit?
Ugye, hogy nem?
Következmények nélkül biztos, hogy nem. Nézzünk körül a világban és látni fogjuk, hogy mennyire nem. Isten törvényei ugyanis minket szolgálnak, ránk lettek szabva, így ha figyelmen kívül hagyjuk őket, magunknak okozunk bajt.
A Teremtőnk tökéletességét, örök bölcsességét, isteni mivoltát és szentségét kérdő jeleznénk meg ez által.
Ószövetségi példák serege figyelmeztet bennünket arra, hogy ezt nem tehetjük meg büntetlenül. Az Igei példákban (Kórah, Dátán, Abirám, Mózes elleni lázadása, vagy Nádáb és Abihú, Áron főpap fiai, önkényes, Isten által nem kért áldozata következményei), kemény és tragikus események ábrázolásával mutatják nekünk a Teremtőnk, egyértelmű állásfoglalását. (4. Mózes 16; 1-35.versek, 151. old. és 3. Mózes 10; 1-11. versek, 109. old.) Érdemes elolvasni!
De ha elfelejtkeznénk róla, a Biblia legvégén, Jelenések könyvében, újra figyelmeztet bennünket a Teremtőnk:
“Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsájtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben.” (Jelenések könyve 22. fej. 18-19. versek,292. old.)
A mai világban Jézus Krisztus saját gyülekezetei Isten családja. Ö az újszövetségi Egyházának névadója, főpapja, és az Igén keresztül működtetője is. Ő tartja össze, tanítja, és készíti fel követőit az üdvösségre, visszajöveteléig. Minden gyülekezete önálló. Nem tagozódik semmilyen nemzeti, vagy nemzetközi hatalmi hierarchiába. Nincsenek felettes szervek. Egyedül Jézus Krisztus a legfőbb irányítója, és a főpapja egy személyben. Saját beszéde, az isteni eredetű Szentírás alapján működteti gyülekezeteit. Elvárás rendje a Bibliából megismerhető és ellenőrizhető. Ezek Istentől erednek és nem változtathatók. Ehhez adta nekünk segítőként a Szent Szellemét is. Érdekes, hogy a mai modern világ, gazdasági franchise rendszerei, is hasonló elvek alapján működnek, természetesen a bibliai mintából kiindulva. Az újszövetségben arra láthatjuk a példák sorát, hogy hogyan tartsuk meg egyedi formáját, Krisztus Egyházának:
“Igyekezzetek megtartani a lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindenkinek, ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.” (Efezus 4. fej. 3-6. versek, 220. old.)
“A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.”
” Hát részekre szakítható-e a Krisztus?” (1. Korinthus 1. fej. 10. és 13. versek, 187. old.)
“Hanem elvetjük szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem hamisítjuk meg az Isten Igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” (2. Korinthus 4. fej.2. vers, 205. old.)
2.János 9. vers:
“Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is.” (2. János levél 9. vers, 273. old.)
A Biblia, bizonyító erejű igeversei birtokában kijelenthetjük, hogy a kereszténység egyesítésének ÖKUMENIKUS megközelítése, Isten számára ELFOGADHATATLAN!
Az egység létrehozásának egyetlen járható a RESTAURÁCIÓ, az eredeti megtartására, visszaállítására való törekvés. Krisztus eredeti Egyházában nem is lehet más cél és szándék. Bárhol a világban egy új Krisztus Egyháza Gyülekezet alakul, az egyedül a Krisztus beszéde, a Szentírás leírása, és a Szent Szellem segítségével működhet. Ez biztosítja hosszútávú, Isten által garantált fennmaradását.
Az pedig, Isten Szentírásban megfogalmazott újszövetségi elvárásainak, teljes és feltétel nélküli teljesítésén múlik. Megtisztítva azt az emberi tradíciók szennyeződéseitől. Ezt nyugodtan el lehet kezdeni, illetve lehet folytatni, mert egybe fog esni Isten, segítő szándékával.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
4. Mózes 16; 1-35. versek,
3. Mózes 10; 1-11. versek,
Efezus 4; 3-7. versek,
Efezus 1; 22-23. versek,
Galata 1; 6-9, versek,
1. Korinthus 1; 10-13. versek,
2. Korinthus 4; 1-6. versek,
2. János 9. vers,
Judás 3. vers.
