A kereszténynek nevezett mai világban, az egyik legmegosztóbb kérdés az üdvösség megszerzésének lehetőségein kívül az; hogy a már megszerzett jog az örök életre elveszíthető-e, vagy örökre megmarad? Abban nincs vita, hogy az örök élet, mint elérendő cél, a keresztények számára az emberi lélek, halál utáni megmaradásának, legfőbb lehetősége és realitása. Abban azonban, már nincs egyetértés, hogy a kegyelem és az üdvösség, alanyi jogon jár-e és örökre szól, a megtért, bemeritkezett, és hívő keresztényeknek, vagy ki lehet esni belőle, elveszítve az üdvösség jogát. Ez esetben is akkor járunk el helyesen, ha a válaszért az isteni bölcsesség, megjelenítőjéhez, a Szentíráshoz fordulunk.
A megosztottság általában abból fakad, hogy kiragadjuk a Biblia Igéi közül azokat, amelyek az üdvösség megszerzésének lehetőségeiről szólnak, és nagyvonalúan átsiklunk azokon, amelyek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy lehetnek olyan, Isten szemében hibás cselekedeteink, amelyek következtében kieshetünk Isten kegyelméből és az üdvösségből. Be kell, lássuk, hogy nem válogathatjuk ki Isten törvényeiből, a nekünk tetszőket, és hagyhatjuk figyelmen kívül a nekünk kevésbé szimpatikusakat. Akkor járunk el helyesen, ha a témában fontos igeverseket mind figyelembe vesszük, és összevetjük a Biblia teljes mondanivalójával. Most tehát arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ezt, hogyan ítéli meg a Teremtőnk, mert, hogy megítéli, abban biztosak lehetünk.
Jézus Krisztus sokszor, éppen a téma fontosságát kiemelendő, példabeszédekben (úgynevezett parabolákban) közölte mondandóját a hallgatóságával és a tanítványaival. Ezek ugyanis szimbolikus jelentésük miatt, jobban meggondolkodtatták a hallgatóságot, könnyítették a tanítás megjegyzését, mert a lényegre mutatóan fókuszáltak a mondandóra. Nézzünk ezek közül néhányat:
A „Tíz szűz” példabeszédében, az öt „okos szűz” kellően felkészült a „vőlegény” (Jézus Krisztus) eljövetelére, mert tudták mit kell tenniük, azaz ismerték elvárásait a „vőlegénynek”.
Az öt „buta szűz” azonban felkészületlensége miatt, a számonkérésnél lemaradt az esküvői lagziról, azaz az üdvösség lehetőségéről. (Máté 25. fej. 1-13. versek, 33. old.)
A „Magvető” példabeszédben Jézus Krisztus még meg is magyarázta tanítványainak, hogy csak azok juthatnak az üdvösségre a keresztények közül, akik a „jó földbe hullott mag” mintájára meggyökereznek, és a nehézségek ellenére is termést hoznak (kalászt). A többi mag sajnos (a hit és kitartás nélküli keresztények lelke) kárhozatra jut, kiesnek az üdvösség lehetőségéből. (Lukács 8. fej. 4-15. versek, 76-77. old.)
Az igazi szőlőtő történetében pedig azt olvashatjuk, hogy:
A „szőlővessző” (keresztény), a „szőlőtő”(Jézus Krisztus), és a „szőlősgazda”(Atya Isten) szimbolikájából, egyértelműen kiderül, hogy csak akkor juthatunk az üdvösségre, ha a „szőlővessző” megmarad a „szőlőtőn”, amit a jó „szőlős gazda” táplál és gondoz. Így az megtisztítva és a „szőlőtőből” táplálkozva sok gyümölcsöt hoz a „szőlősgazda” dicsőségére. Amelyik „szőlővessző” azonban nem marad meg a „szőlőtőn”, az elszárad, és a tűzre vetik.
Csak akkor lehet üdvösségünk, ha megmaradunk Jézus Krisztusban és az ő beszédei megmaradnak bennünk. (János 15. fej. 1-8. versek, 125. old.)
Példák sora mutatja nekünk, hogy az „ÖRÖK ÉLET KORONÁJA” azoknak van fenntartva, akik mindvégig hűségesen kitartanak.
„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az Őt szeretőknek.” (Jakab 1. fej. 12. vers, 258. old.)
Sajnos, amint láthatjuk az Igéből, kilehet esni az üdvösségből. Előfordulhat, hogy a világ visszahúz, megtéveszt, és tudatlanságból, naivságból, hibát vétünk és üdvösségünk megkérdőjeleződhet. Sokakat hamis tanítók megtéveszthetnek, és a hiányos ige ismeretük nem tudja megvédeni őket.
Szerencsére a Teremtőnk megoldást ad a VÉTLEN TUDATLANSÁGBÓL eredő bűneink feloldására, a helyes útra való visszatalálásra. A megváltó Jézus Krisztus áldozata magával hozta az Isteni megbocsátás lehetőségét a megtért és bemerítkezett keresztények számára.
A megoldást Isten a Bibliában megmutatja a tudatlanságból vétkezőknek.
Konkrét esetet olvashatunk például a megtévesztett zsidó keresztényekhez szóló, Galatákhoz írott levelében:
„De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.” (Galata levél 5. fej. 3-6. versek, 216. old.)
Simon mágus megtérése és tudatlan visszaesésének története, a megbocsátás módozatát is megmutatja nekünk:
„Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél. ”Simon így válaszolt: „Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok. Ők pedig bizonyságot tettek és hirdették az Úr igéjét,” (Ap.csel.8.fej. 22-25 versek, 143. old.)
Más megítélés alá esik a TUDATOSAN, ÉS SZÁNDÉKOSAN, Istentől elforduló a világi bűnös életükhöz visszatérő és ahhoz ragaszkodó keresztények esete. Sajnos, erre is láthatunk példát. Ezek nagyon szomorú történések, de a szabad akarat erre is lehetőséget ad. Ugyanis elkövetőik valójában újra megfeszítik a megváltó Jézus Krisztust, így meggyalázva őt. Isten haragját vonják magukra, és az örök szenvedést, a kárhozatot, választják az üdvösség helyett:
„Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot és részeseivé lettek a Szent Szellemnek, akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek: hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt.”(Zsidó 6. fej. 4-6.versek, 249. old.)
„Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az állapotuk rosszabb lesz az elsőnél. Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, mint hogy azt megismerve elforduljanak a neki adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: „A kutya visszatért a maga okádására”, és: ”A megfürdött disznó sárban hempereg!” (2. Péter 2. fej. 20-22. versek, 267. old.)
Az igeismeretünk alapján megállapíthatjuk, hogy az üdvösséget sajnos elveszíthetjük, ha tudatosan visszatérünk a megtérésünk és bemerítkezésünk előtti állapotunkhoz. Szembe fordulunk Isten törvényeivel és ragaszkodunk a Sátán szolgálatához. A kegyelemből sajnos kieshetünk. Isten erkölcsi lény. Nem alkudhat meg a bűn semmilyen tudatos formájával:
„Mert, ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.” (Zsidó 10. fej. 26-27. versek, 253. old.)
De nem kell elveszítenünk jogunkat az üdvösségre, és a kegyelemből sem esünk ki, ha tudtunkon kívül vétünk Isten ellen, és azt felismerve, őszintén megbánva, mennyei Atyánk bocsánatát kérjük. Ő a szívünkbe lát, és elfogadva Jézus Krisztus értünk hozott, bűnmegváltó áldozatát, megbocsájtja vétkünket. Igaz, a bűn ismétléstől fontos tartózkodnunk. Istent nem lehet becsapni, és csak egy Urat szolgálhatunk.
Láthatjuk, hogy a kegyelem és üdvösség, komplex kérdés, és helyes értelmezéséhez a teljes Ige ismeretére szükségünk lehet. A Szent Szellem segítségét pedig ehhez is igénybe vehetjük, ha érte imában az Úrhoz fordulunk.
A felhasznált igeverksek a következők voltak:
Máté 25; 1-13. versek,
Lukács 8; 4-15. versek,
János 15; 1-8. versek,
Jakab 1; 12. vers,
Galata 5; 3-6. versek,
Ap.csel. 8; 22-25. versek,
Zsidó 6; 4-6. versek,
2. Péter 2; 20-22. versek,
Zsidó 10; 26-27. versek.
