Ez az a kérdés, amelyet előbb vagy utóbb meg kell tudnunk válaszolni magunknak, és a Teremtőnknek is. Persze az ember, Pató Pál módjára, szeretné, elodázni a választ amennyire csak lehet. Van úgy, hogy egy egész élet is kevés a válaszadáshoz, de ezt nem tudom ajánlani jó szívvel senkinek. Ismerve ugyanis a Teremtőnk álláspontját a Szentírásból, azt kell, hogy mondjam, hogy nagy felelőtlenség a részünkről, ha nem vesszük figyelembe ezt a kérdést. Az üdvösségre jutás, az örökélet, az Isten számunkra létrehozott megváltó tervének a végső célja. Ezt ugyanis, a Biblia szerint, csak itt a földi életünkben tudjuk megvalósítani, sehol másutt. Tudjuk Isten üzenetéből, hogy az első fizikai halál nem egyenlő a megsemmisüléssel. Hanem a lélek továbbélésének lehetősége, az öröklét dimenziójába. Ha Isten segítségével mindez lehetséges, akkor viszont, igen csak meggondolandó dolog erre odafigyelni. Nem kezelhetjük tehát marginális kérdésként, halogatva az időt, mert fizikai létünk halálával ez a lehetőség megszűnik. Miután nem ismerjük Jézus Krisztus visszajövetelének, és így a számonkérés időpontját sem, ebből a szempontból, az „idők” számunkra sürgetően „gonoszak”, ahogy azt a Bibliában is olvashatjuk. Azt sem tudhatjuk, hogy meddig adatik a földi élet lehetősége a számunkra, ezért a kérdés idejében való eldöntése, igen csak felértékelődik. Ha kétségeink lennének abban, hogy ebben a kérdésben döntésre kell jutnunk, álljon itt a Szentírás isteni üzenete:
„És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a Trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk lévő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (Jelenések 20. fej. 12-15. versek, 290. old.)
Azt viszont biztosan tudhatjuk a Bibliából, hogy lesz számonkérés, és ítélet, Jézus Krisztus által, második eljövetelekor. Ez ugyanis, Isten tervének, az Újszövetségben megfogalmazott, történelmileg utolsó felvonása.
„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott minden előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (Apostolok cselekedetei 17. fej. 30-31. versek, 156. old.)
És azt is megtudhatjuk az Igéből, hogy mikor Jézus Krisztus újra eljön az ő családjáért, feltámasztja a halottakat, el fogunk változni „romolhatatlan testté”, és ketté lesz választva általa a föld lakossága, a „győzőkre” és a „vesztesekre”, „megváltottakra” és „bűnben maradókra”. Utóbbiaknak az sem igazán jó hír, hogy “akik a tüzes és kénes tóba vettetnek, azok gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké”. (Jelenések 20. fej. 10/b vers, 290. old.)
A megváltottakra és megszentelődöttekre azonban az örökkévalóval történő örök együttlét, az üdvösség vár, az ígéret szerint.
„Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől:” Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónuson ülő ezt mondta:” Íme, újjá teremtek mindent”: És így szólt: „Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók, és igazak.” (Jelenések 21. fej. 3-5. versek, 290. old.)
Sokan azt gondolják erről, hogy ez a bizonytalan jövőtől függ. Ők azonban, nem tudják azt, amit a hívő, Jézust követők tudnak, a Szentírásból, hogy Isten ígéretei mindig megvalósulnak. Ebben lehet bízni. Ezért jelentheti ki számunkra:
„Az ég és a föld meg fognak szűnni, de az én beszédeim örökre megmaradnak”
A józan megítélés azt mondatja velem, hogy csak félreinformált gondolkodású ember választhatja a kárhozat örök szenvedését. Az aki, indokolatlanul jobban fél, Isten elvárásaitól, amik Jézus Krisztus saját bevallása szerint sem nehezek, mint a lélek folyamatos, teljes és örök pusztulásától:
„Jöjjetek énhozzám, mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11. fej. 28-30. versek, 15. old.)
Jézus a testvérünk, és szeretettel elhív bennünket az ő országába. Hogy elfogadjuk a szeretetteljes invitálását, azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, és nem bízhatjuk másra. Ez életünk legszemélyesebb döntése. Vele tartunk, vagy világi ellenségével, a Sátánnal. Hiszen a szabad akaratunkból eredő, rossz döntéseinket is, a Teremtőnk fájó szívvel, de tudomásul veszi. Az Újszövetségben Jézus Krisztus által megfogalmazódó isteni elvárás, az ember megszentelődésének elvárása. Ez nem lehetetlen kérések sorozata, hanem a bűntől való megszabadulás egyetlen hiteles módszere. Ezeket a kéréseket, Isten irántunk érzett különleges, „agapé” szeretete inspirálta, és amelyeket, a Szentírásban híven követhetünk. Be kell, hogy lássuk, Isten családjába csak úgy kerülhetünk be, ha megfogadjuk és követjük parancsolatait. Ezek ugyanis értünk születtek, és nem ellenünk. Az emberi lét működésének, olyan optimális modelljét tartalmazzák, amik ránk lettek szabva. Az elvárások helyes megvalósulásának, egy rövid, de velős összefoglalását, had osszam meg most itt, Péter apostolt hívva segítségül:
„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult. Ezért tehát testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.” (2. Péter levél 1. fej. 4-11. versek, 266. old.)
Ha eldöntöttük, hogy elfogadjuk Jézus Krisztus meghívását, akkor, az új emberré válás folyamatában, az isteni bölcsesség, újszövetségi elvárás rendjét kell követnünk, az Ige szerint. Ennek a vezér fonala, az Isten iránti és az egymásért felvállalt, feltétel nélküli szeretet. Nincs más út az üdvösség felé.
Örök élet vagy kárhozat? Ez a kérdés. Remélem, hogy idejében, és jól választotok mindnyájan.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Jelenések 20; 12-15. versek,
Apostolok csel. 17; 31. vers,
Jelenések 20; 10/b. verse,
Jelenések 21; 3-5. versek,
Máté 11; 28-30. versek,
2. Péter 1; 3-11. versek.
