Amikor a karácsonyi ünnepekre készülünk, óhatatlan előkerül a szeretet kérdése, és ez nem véletlen. Igaz, hogy keresztényi szempontból a karácsonyt vallási ünnepként definiálni nem túl szerencsés, hiszen a Szentírás erre sehol nem kötelez bennünket. Mégis Jézus Krisztus születésére emlékezni, még ha nem is tudjuk a pontos dátumát, nem ördögtől való dolog. Ugyanis, a megváltó földre érkezésével, egy különleges eseményt üdvözölhetünk.
Még pedig az isteni megváltó szeretet földre érkezését Jézus Krisztussal.
Miért mondhatjuk ezt el nyugodt lélekkel? Krisztus saját gyülekezeteiben csak azokat a hitbéli vallási ünnepeket tartjuk, amikre az Újszövetségben, erre a Teremtőnk felszólít bennünket. Amikor azonban a szeretetről beszélünk, akkor keresztényként a szeretet isteni formájának elsajátításáról és mindennapi megéléséről gondolkodunk. De miért is?
Lehet különbség szeretet és szeretet között? Jó lenne, ha nem lenne, de sajnos van. Lehet nem jól szeretni? Bizony lehet. Az emberek közötti, világi értelemben vett szeretet sajnos, sokszor több sebből vérzik. Gondoljunk csak arra, amikor a másik emberben saját magunkat szeretjük, mert az egonk már akkorára nőtt, hogy erre van szükségünk. Vagy amikor a szeretetünk csak a másik ember külsőségeire vonatkozik, és ha az változik, oda a szeretetünk iránta. Sajnos mi emberek sokféle képpen tudunk, sőt akarunk szeretni. Odáig jutottunk a szeretet világi eltorzulásában, hogy egy neves írónk Lengyel Menyhért, kissé keserűen, azt fogalmazta meg egy írásában, hogy:
„Igazi emberszeretet, csak a kutyákban van.” (Lengyel Menyhért)
Szintén az emberi szeretetben meglévő anomáliára hívja fel a figyelmet egy világhírű francia író, Stenhal is, amikor azt írja nekünk, hogy:
„Nem szeretni, holott az ég szerető szívvel ajándékozott meg, annyi, mint magunkat és másokat megfosztani a boldogságtól.” (Stendhal, Marie-Henri Beyle)
Az irodalom számtalan példát mutat a szeretet különböző megnyilvánulásaira, visszatükröződéseire. Megkülönböztetünk szextusból eredő szeretetet, gyermeki és anyai szeretetet, baráti szeretetet, érdekből megélt szeretetet és még sorolhatnánk hosszan, hányfélét.
Pedig a szeretetnek van egy olyan tökéletes formája, ami a Teremtőnktől ered, és örök érvényű. Mégis, az idők során, az emberi változtatások miatt, sajnos sokat változott, és nem az előnyére. Istenünk megalkotta, és Jézus Krisztussal elküldte nekünk a szeretetnek egy olyan formáját, ami az ember személyiségét alapvetően jó irányba tereli, és ezáltal a személyes kapcsolatait áldottá, azaz jól működövé teheti. Ez nem más, mint az úgynevezett „agapé” szeretet. A MÉLTATLANOK IRÁNT IS MEGNYILVÁNULÓ, FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET!
A Teremtőnk nem hagy kétségeket afelől, hogy az agapé szeretet az, amelyet nekünk szánt követésre, hiszen ő is ilyen módon szereti a teremtményeit, és tudja, hogy mire van szükségünk. Vegyünk észre egy nagyon fontos dolgot a szeretettel kapcsolatban, amire a Teremtőnk felhívja a figyelmünket. Az „agapé” szeretet ugyanis elsősorban TUDATOS, és nem csak érzelmi alapú, mint az embernél. Így az megtanulható. Megfűszerezve az érzelmi összetevővel, tökéletessé tehető. Ezért van az, hogy bizony az isteni szeretetet tanulnunk kell, hogy hatékonyan tudjuk alkalmazni az életünkben. Szerencsére az Igében, Isten részleteiben is átadja nekünk, hogyan tehetjük tökéletessé az iránta, és a másik ember iránti szeretetünket:
„Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent, mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.” (1.János 4. fej. 7-11. versek, 271. old.)
„Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. Mert az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1.János 5. fej. 2-3. versek, 271. old.)
A Teremtőnk, parancsolatai iránti engedelmességünk által győződhet meg arról, hogy elsajátítottuk a szeretet isteni formáját. Amikor a Teremtőnk, bűntelen Fia feláldozásával bizonyítja, egyébként bűnös teremtményei iránti szeretetét, nem csoda, ha elvárja tőlünk, az egymás iránti szeretetünk gyakorlását. Ezt az elvárását, és azt, hogy ezt hogyan tegyük, a következő igeversekben meg is fogalmazza számunkra:
„A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.” (Róma 12. fej. 9-11. versek, 183. old.)
„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róma 13. fej. 8-10. versek, 183. old.)
Szeretetünkkel TARTOZUNK az embertestvéreinknek! A szeretet egy olyan „lélekgyümölcs”, aminek a megtermését a Teremtőnk joggal elvárja családja tagjaitól. Keresztények között ezeknek természetesnek kellene lenniük:
„teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel, viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a lélek egységét a békesség kötelékével.” (Efezus 4. fej. 2-3. versek, 220. old.)
„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2. fej. 1-4. versek, 224. old.)
A Szentírás igéi megmutatják nekünk, hogy Isten, mint gondolkodik a szeretetről, és mit vár el tőlünk. Hogyan viselkedjünk újtestamentumi keresztényként, kapcsolatainkban. A világban működő szeretetet, így össze tudjuk hasonlítani az Istentől származó, és az embertől elvárt szeretet, lélekgyümölcsével. Az egyre sűrűsödő szeretetlenségből származó és felbomló, emberi kapcsolatok, gyűlölködések, azt mutatják, hogy nélkülözik az isteni szeretet agapé formáját. Időről – időre felül kell bírálnunk a szeretetünk gyakorlatát, a Biblia alapján, hogy Isten útját járjuk-e ebben a kérdésben is. Ha a legkisebb kétségünk támadna efelől, keressük meg a fent említett igeverseket. Tanuljunk meg szeretni Istenünktől. Így adhat nekünk alkalmat többek között, ez a világi ünnep adventi elcsendesülése, az agapé szeretet, gyakorlására, megélésére.
A következő verseket használtam fel az igehirdetésben:
1.János 4; 7-11. versek,
1.János 5; 2-3. versek,
Róma 12; 9-11. versek,
Róma 13; 8-10. versek,
Efezus 4; 2. vers,
Filippi 2; 1-4. versek,
1.Korinthus 13; 1-8/a versek.
