Krisztus Egyházának gyülekezeteiben, Isten terve és a Szentírásban kijelentett üzenete szerint, eltökélt szándékunk a működése tisztasága feletti gondos őrködés. Erre inspirál bennünket, – Krisztus követőit – az ő hiteles példája, és a Teremtőnk számunkra megfogalmazott elvárásrendje is. Amikor ugyanis megítéljük a velünk kapcsolatba kerülő felebarátaink viselkedését, vagy cselekedeteit, hajlamosak vagyunk saját emberi bölcsességünk alapján azt megtenni. Pedig ha helyesen akarunk cselekedni, figyelembe kellene, hogy vegyük a Teremtőnk bölcsességét és határozott elvárásait ebben a kérdésben is. Mikor azt olvassuk az Isten igéjében:
„Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott.” (1. Korinthus 5. fej. 6-7. versek)
„Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek.”(1. Korinthus 5. fej. 11. vers)
„A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!” (1.Korinthus 5. fej. 13. vers)
„Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. (1.Korinthus 6. fej. 11. vers)
Vagy amikor azt olvassuk egy másik igehelyen, hogy:
„Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?” (2.Korinthus 6. fej. 14-15. versek)
Akkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy az első esetben az eltévelyedett keresztény testvérekről beszél Pál apostol, amíg a második esetben pedig a hitetlenekkel való kapcsolattartásról. A két dolog megítélése nem azonos, és a velük való kapcsolattartás megítélése sem egyforma. Noha egyik sem követendő példa a számunkra, mégis van különbség a megítélésben és a hozzájuk való viszonyunkban. Felelősséggel ugyanis, csak az Úrban eltévedt testvéreinkért tartozunk.
Megint másképpen kell viselkednünk a hamis prófétákkal kapcsolatban, a Biblia megítélése szerint. Az apostolok, Pál, Péter, János, de maga Jézus Krisztus is felhívja rájuk a figyelmünket:
„De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyorspusztulást hoznak magukra. Sokan fogják követni kicsapongásaikat, akik miatt káromolni fogják az igazság útját, benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el a kárhozatukat.” (2.Péter 2. fej. 1-3. versek)
„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.” (1.János 4. fej. 1. vers)
„Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét.” (1.János 4. fej. 6. vers)
„Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.” (2.Korinthus 11. fej 13-15. versek)
A hamis tanítók esetében pedig, olyan tanítókról beszél Isten Igéje, akik szembe mennek Isten üzenetével, parancsolataival. Akik magukban hordják büntetésüket, mert mást tanítanak, mint amit Jézus Krisztus és az apostolok. Pontos eligazítást ad velük szemben is az Ige:
„Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok[.1] , szemel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okozna azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét.” (Róma 16. fej. 17-18. versek)
„Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál a Krisztus Jézusban, való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által.” (2.Timóteus 1. fej. 13-14. versek)
„Ezért tehát testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok.” (2.Thesszalonika 2. fej. 15. vers)
És külön kell megemlékeznünk azokról a keresztényekről, akik elindultak a „keskeny úton”, de bátortalanok, a hitben még erőtlenek és segítségre szorulnak. Hibákat vétenek, jószándékuk ellenére, könnyen Sátán prédái lehetnek, ha nem vigyázunk rájuk. Ők különleges törődést és segítséget igényelnek. Pál ezekért is szól:
„Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt.” (1.Thesszalonika 5. fej. 14-15.)
„De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.” (2.Timóteus 2. fej. 24-26. versek)
„A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.” „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.” (Róma 14. fej. 1. és 4. verse)
„Mi erősek pedig, tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére.”(Róma 15. fej. 1-2. versek)
Ahogy a fenti példákból is láthattuk, keresztényi életünkben sokféle felebaráttal találkozhatunk. Nem szabad egy kalap alá vennünk mindegyiket. Ezért jó, ha amikor testvéreinket, felebarátainkat megítéljük, akkor az Isten Igéje szerint tesszük. Keressünk meg minden olyan igét a Bibliában, a párhuzamos igék értelmezési szabálya szerint, ami segítheti a helyes megismerést. Igy a megítélésünk biztosan nem válik elitéléssé, ami viszont bűn Isten szemében.
Mi csak a magot vetjük és öntözzük! A növekedést az Isten adja!
A felhasznált igeversek a következők voltak:
1.Korinthus 5; 6-13. versek,
2.Korinthus 6; 14. vers,
2.Péter 2; 1-4. versek,
1.János 4; 1-6. versek,
Zsidó 13; 8-9. versek,
2.Korinthus 11; 3-4 és 13-15. versek,
Róma 16; 17-18. versek,
2.Timóteus 11; 12-14. versek,
2.Thesszalonika 2; 15. vers,
1.Thesszalonika 5; 14-22. versek,
2.Timóteus 2; 24-26. versek,
Róma 4; 1-4. versek,
Róma 15; 1-6. versek.