Elmúlt vasárnapi istentiszteleti alkalmunkon, a Jézus Krisztus által elmondott „Hegyi beszéd”, egy kiemelkedően fontos üzenetét helyeztük górcső alá, a „Boldog mondásokat”.
Az üzenet fontosságát az is jelzi számunkra, hogy ez alkalommal, Jézus ezzel kezdte a mondandóját. Olyan dologra hívta fel a hallgatósága figyelmét, ami minden embert érdekelt, és érdekel a mai napig. Ez nem más, mint a boldogság kérdése. Ez az az áhított, belső harmóniánkból származó érzet együttes, amely, ha megvan, elkíséri a mindennapjainkat. Nehézségeink ellenére is egyben tarthat bennünket, és amint látni fogjuk, elvezethet az üdvösségre is. Feltehetjük a kérdést magunknak:
Fogadjuk-e el a Jézus Krisztus általajánlottakat, vagy elégedjünk meg a világ kínálta lehetőségekkel?
Nézzük, mit ajánlott nekünk az isteni bölcsesség hordozója a megváltónk. Jézus biztos volt benne, hogy a „hegyi beszéde” elején ez a téma, kellően felcsigázza a több száz egyszerű ember figyelmét mondandója iránt.
Nyolc „boldog mondásban” foglalta össze azt a folyamatot, amin ha végig lépkedünk, mint egy lépcsőn, eljuthatunk eme hőn áhított harmonikus állapot megértéséhez, majd elsajátításához.
De, vajon megtörténhet ez velünk, itt ma, a XXI. században? Bizony meg!
Erről szólnak, az örök érvényű jézusi „boldog mondások”. Nézzük meg hát:
(Máté evangélium 5. fejezet 3-12. verseiben, a 6. old.)
„Boldogok a lelki szegények, mert övékké a mennyek országa.”
Az ember boldogságához vezető első lépése, hogy ha szembesül, bűnben elveszett állapotával, ami nem más, mint lelki szegénységének felismerése.
Isten erkölcsi rendjében ugyanis: ” Nincs igaz ember csak egy se” – a Szentírás szerint.
„Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, amint meg van írva: ”Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róma 3. fej. 9-12. versek, 173. old.)
„Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” (Róma 3. fej. 22-23. versek, 174. old.)
Ezeket olvasva rádöbben az ember a puszta igazságra, hogy a saját erejéből nincs menekvése. El kell, hogy fogadja teremtője segítségét, ha jót akar. Persze a szabad akarat miatt, ez nem kötelező. A bűnbocsánathoz ugyanis, egy tökéletes isteni lény Jézus Krisztus, az Isten Fia, megváltó véres áldozatára volt szükség. Csak ezen keresztül juthatunk el Isten országába, és a boldogság forrásához is, ez vezet el minket.
„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.”
Ennélkül nincs igazi megbánás. Őszinte, bűneink miatti bánkódásunk jele, amit lát és értékel mennyei Atyánk.
„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”
A szelídség az a lélekgyümölcs, amit az előző két lépés következtében megteremhet az emberi lélek. Újabb biztos lépés a boldogság felé. Jézus ezt külön is kéri tőlünk:
„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11. fej. 29-30. versek, 15. old.)
„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”
A mindennapok igényévé váló ragaszkodás az igazsághoz, és Isten igéjéhez, egy újabb lépés a boldogság nyújtotta lelki békéhez.
„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.”
Az előzőek megléte nélkül nem sajátítható el a megbocsájtó lélek. Az irgalmasság képessége ugyanis ebből fakad. Segítő szándékot feltételez a méltatlan ember irányába is. Az irgalmassággal bíró keresztény ember, titkok tudója. Tudja, hogy a bűnös embert csak a megbocsájtás képes kiszabadítani szorult helyzetéből, ezért irgalommal kell lennie iránta. Hiszen őt is Isten irgalma mentette meg, a kárhozat örök szenvedésétől.
Az isteni tökéletesség közelébe kerülés boldogító érzés:
„Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté 5. fej. 48. vers, 8. old.)
„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.”
Bűneink sajnos nyomot hagynak szívünkben. Jézus példáján szerzett új lelki gyümölcseink pedig, megtisztítják tőle a szívünket. Kérjük az Urat, hogy ez megtörténhessen velünk, ahogy Dávid is megtette azt:
„Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem.” (51. Zsoltár 19. vers, 552. old.)
„Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (51. Zsoltár 12. vers, 552. old.)
„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”
Az igaz Isten megismerése, és az emberek vele szemben való békéjének helyreállítása, minden békesség és boldogság alapja.
„Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övékké a mennyek országa.”
Ez a lélekgyümölcs a kitartásról, az eltökéltségről, és az elkötelezettségről szól, amely az Isten iránti teljes odaadás és lojalitás bizonyítékai. Istennel való együttműködés boldogító érzése.
Jézus hallgatósága ámulva hallgatta a tanítását, mint ahogy mi is ámulva hallgatjuk Őt:
„mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” ( Máté 7; 29. vers, 10. old.)
Ugyanis, a világ által kínált boldogság faktorok, a pénz szerelme, az anyagi javak megszerzése, a hatalom birtoklása, az emberek általi elismerés, stb., mint a pára, úgy tűnhet el. Amit azonban Jézus tanít, az az igaz és tartós boldogságra, és az örök életre vezet bennünket. János apostol ezt így foglalja nekünk össze:
„Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1. János levél 2. fej. 16-17. versei, 269. old.)
A világ kínálta hívságok, csak rövid érzelmi kielégülésre alkalmasak, és bizonytalanok, mint a kutya vacsorája. Jóleső érzéseket kelthetnek bennünk, és legyezgethetik az egonkat. De ne keverjük össze az igazi boldogság kiegyensúlyozó értékrendjével, belső lelki harmóniájával, ami örökre maradandó, és csak Jézustól tanulható. A „boldog mondások” erre adnak nekünk útmutatást.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Máté 5; 3-12. versek,
Róma 3; 9-12. és 22-23. versek,
Máté 11; 28-30. versek,
Máté 5; 48. verse,
51.Zsoltár 12. és 19. versei,
Máté 7; 29. vers,
1. János 2; 15-17. versek.