Nem vagyok igazán elájulva a hollywoodi film gyárakból kiáramló filmek lélekemelő és építő szerepétől, de néha azért kikerül onnan is, egy-két keresztényi szemmel is értékesnek nevezhető alkotás. Az egyik ilyen filmből, „A lesz ez még így se!”- címűből, pedig felmerült bennem egy mondat, ami a főszereplő, szájából hangzott el, amint szerelmet vallott az áhított hölgynek. Noha tisztában volt saját taszítóan unszimpatikus tulajdonságaival, mégis ez a csodálatos mondat hangzott el a szájából:
„Miattad szeretnék jobb emberré válni.”
Amikor Krisztus áldozatának és irántunk való agapé szeretetéről, annak súlyáról gondolkodtam a minap, ez a megható gondolat jutott az eszembe. Úgy éreztem, hogy mi emberek, és még sokszor mi keresztények sem tudjuk igazán felfogni és átérezni, a testvérünk Jézus Krisztus áldozatát, annak jelentőségét, teljes súlyát. Ez a mondat felkeltette újra a téma iránti érzékenységemet, és úgy éreztem, hogy meg kell, hogy osszam veletek, a Szentírás ezirányú információit. Kezdetnek olvassuk el, Ézsaiás próféta könyvében az 53. fejezetben található profetikus Isteni kijelentéseket:
„Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy mikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés.” Ézsaiás 53. fej. 6-8. versek, 702. old.)
„Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele. Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közben járt a bűnösökért.” (Ézsaiás 53. fej.10-12. versek, 702. old.)
Ézsaiás szavain keresztül, a Teremtőnk próféciában előre jelezte, egyszülött Fia földi feladatait. Megváltó áldozatának bekövetkeztét, az ember teremtményei iránti gondoskodó szeretetét.
Innen pedig a messiás igaz eljövetelének, és az ember és Isten közötti „új” szövetségnek a megértése, már nem okozhat megütközést a számunkra. Így segítik mai napig az ószövetségi próféciák megérteni, a sokat szenvedett zsidó népnek, és a hit nélküli pogányságnak, az újszövetség lényegét, a messiás eljövetelének valódiságát és szükségszerűségét. Érthetővé válik Isten tervének célja és indítékai.
A Teremtőnk, ebben a tervében, látva elesettségünket, Krisztus kiontott megváltó vére miatt bocsájtja meg nekünk bűneinket. Sajnos a bűn megváltása az isteni erkölcsi rend szerint, véres, halált hozó áldozatot kíván, mégpedig ártatlan, bűntelen megváltótól. Pál apostol pedig amikor, újra felemlíti ezt az isteni igazságot az újszövetségben, ekképpen mutat rá a szükségszerű megoldásra:
„amint meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róma 3. fej. 10-12. versek,173. old.)
„Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Jézus Krisztus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.” (Róma 3. fej. 22-26. versek, 174. old.)
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3. fej. 16. vers, 107. oldal.)
Ahogyan Noé idejében a „gonoszság úgy megszaporodott és a szeretet meghidegült a földön”, az emberiség megmentését a hitből épített bárka, és Noé hitbéli családja töltötte be, úgy tölti be ma Krisztus Jézus saját Egyháza a hittel élők megmentésének feladatát, az újszövetségben. Látjuk, hogy a bűneink megváltására az egyetlen és tökéletes megoldás, egyedül Isten kezében, és Jézus kiontott vérében található. Tegyük fel a kérdést:
A bűntelen Jézus Krisztusnak, Isten egyszülött Fiának, könnyű volt meghozni ezt a döntést? Felvállalni ezt a számára tökéletesen méltatlan áldozatot?
Tudjuk, hogy háromszor is kérte a Gecsemáné kertben, vért verítékezve imában az Atyát:
„Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett.” (Márk 14. fej. 33. vers, 60. old.)
„Egy kissé tovább ment, a földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. És így szólt: „Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat: mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.” (Márk 14. fej.35-36. versek, 61. old.)
„Halálos gyötrődésében, még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.” (Lukács 22. fej. 44. vers,100. old.)
Az élete feláldozásával, és a vére kiontásával kijárt kegyelem az, ami megváltó, lehetőséget biztosíthatott az emberiség számára. Tisztában volt vele, és megtette. A bűntelen Isten Fia, a bűnös testvéreiért. Odaadta a teremtés legdrágább életét értünk. Fel tudjuk ezt fogni? Félek, hogy nem.
Az örök életre való jogosultságunkért pedig, a Teremtőnk, teljes joggal, csak a benne való hitünket, és a vele való újonnan kötött szövetség parancsolatainak a megcselekvését fogadhatja el.
Mindezt, a bemerítkezésünk rítusa pecsételi meg, az Apostolok cselekedetei 2. fejezet 38. verse szerint.
„Térjetek meg, és meritkezzetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2. fej. 38. vers, 136. old.)
Örök életünk lehetősége csak azután válhat valósággá, ha az így választott „keskeny út”- on, a megszentelődés útján, megmaradunk fizikai életünk végéig. Ahogy a Teremtőnk kéri tőlünk az Igéjében:
„Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1.Péter levél 1. fej. 14-16. versek, 262. old.)
Amikor dicsőitő énekünkben az hangzik el, hogy „Jézus vére oly csodálatos”, az úrvacsorákon pedig újra és újra átélhetjük a testvérünk, értünk vállalt véres áldozatát, akkor erre emlékezünk. Mindennapi megtért életünkben, amikor nehézségeink támadnak a keskeny úton való haladás megtartásában, amikor a Sátán megkínál minket a legkülönbözőbb eltérítési módszereivel, akkor kell, hogy eszünkbe jusson, hogy mibe került ez a Teremtő Atyának és a testvérünknek. Egyáltalán, hogy járhassunk ezen az általuk biztosított „keskeny úton”.
Ebben erősit meg bennünket Isten Igéje, az evangélium! Ugyanakkor ehhez járulhat hozzá valamivel, az az elején elhangzott, értékes mondat is. Megértve és felhasználva, megerősíthet bennünket a Jézus Krisztushoz, és az Atyához való tartozásunk megélésében. Jó lenne, ha mi is elmondhatnánk:
Drága testvérünk: „Miattad szeretnénk jobb emberré válni.”
A felhasznált igeversek a következők voltak:
Ézsaiás 53; 6-12. versek,
Róma 3; 10-12. versek,
Róma 3; 22-26. versek,
János 3; 16. vers,
Márk 14. fej. 33-36 versek,
Lukács 22; 44. vers.
Apostolok cselekedetei 2; 38. vers,
1.Péter 1; 14-16. versek.