Ilyenkor advent környékén, újra és újra előkerül az emberi gondolkodás egyik sarkalatos kérdése:
Hogy állunk a kívánságaink Isteni megítélésével?
Az anyagiasult világ tulajdonlási szokásainak figyelembevételével, talán nem is olyan indokolatlan ez a témaválasztás. Ha csak arra az őrületre gondolunk, ami a karácsonyi szeretet ünnep okán, ajándék vásárlási szokásainkban meg szokott nyilvánulni. Ilyenkor nem haszontalan dolog, ha még idejében megemlékezünk, kívánságaink bibliai megítéléséről.
A Bibliában ugyanis, van több, nagyon röviden és igen egyértelműen megfogalmazott kijelentés a kívánságainkkal kapcsolatosan. Ha csak a Tízparancsolat 10. parancsolatára gondolunk, ahol azt olvashatjuk, hogy:
„Ne kívánd felebarátod feleségét, házát, mezejét, szolgáját, szolgálóját, se ökrét, se szamarát, semmit, ami a felebarátodé.” (2. Mózes 20. fej. 17. vers, 77. old.)
Ez első olvasatra is eléggé komoly isteni figyelmeztetéssel bíró kijelentés, ami önmagában is nyomós felvetés a Teremtőnk részéről. De most nem pont erről szeretnék beszélni. Amikor ugyanis, az újszövetségi Jakab levelében olvastam az emberi kívánságról, úgy éreztem, hogy ezek némi magyarázatra szoruló kijelentések, az Igében. Mielőtt még tovább mennénk, olvassuk el előbb magát a kijelentést:
„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: Az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.” (Jakab 1. fej. 12-15. versek, 258. old.)
Az első néhány olvasatra, az emberbe először felmerülő kérdés az:
Hogy mi is van a kísértéssel, meg a kívánsággal?
Ha megkívánunk egy finom halászlét túróscsuszával és töpörtyűvel, akkor, az bűnt szül, hovatovább kiteljesedve halált nemz? Nyilván, hogy itt ebben az esetben, a kívánság egy kissé humoros, értelmezésben nem erről van szó. De a viccet félretéve, azért megérezhetjük ennek a bibliai idézetnek a súlyát. A Teremtőnk, Jakabon keresztül, itt valami ennél fontosabbra akarja felhívni a Krisztus követőinek a figyelmét.
Mert mi is a kívánság? Mi a kísértés?
A kívánság, az emberben megfogalmazódó, valamely dolog iránti megszerzési vágy. A kísértés pedig a kívánság előszobája, ami rendre megelőzi azt. Persze előfordulhat az is, hogy ezt, a „hitető ellenség” a Sátán sugalmazza, de a döntés akkor is, mindig, a mi kezünkben van. Azt pedig, hogy ezt a sugalmazást nem a bennünket teremtő és szerető Istenünk teszi, azt kijelentéseiből biztosan tudhatjuk. A kísértés sajnos eredhet, az embertől magától is. Az oka pedig lehet irigység, hatalomvágy, és még egy sor negatív emberi tulajdonság.
Ha pedig, ennél többet akarunk megérteni a bibliai idézet kijelentéséről, a Biblia más helyein megtalálható és magyarázó erejű igeversekhez, történetekhez kell, hogy forduljunk. Ugyanis az Ószövetség bibliai történetei, mint tudjuk, nem csak egyszerű történet leírások, hanem mindig isteni kijelentések megmagyarázói is egyben. Ennek egyik bizonyító erejű példájaként, olvashatjuk el egy olyan bibliai történet leírását, amely megvilágítja az emberi kívánság létrejöttének mozgató rugóit, és segít értelmezni a Jakab levélében olvasott kijelentéseket a kívánságról. (Józsué könyve 7. fejezet 1-26. versei, a 218-219. old.) Ajánlom elolvasásra!
Miben segít bennünket ez a történet?
Láthatjuk belőle, hogy Ákán, meglátva a számára becses kincseket, az Isten kiirtandó dolgokra való határozott kérése és parancsa ellenére, nem csak, hogy megszerezte azokat, hanem ezzel egyben át is hágta az Istennel kötött szövetséget. Szembefordult Isten törvényével, parancsolataival és kérésével, mintegy megszentségtelenítve azokat. Ez a bűn, ráadásul 36 ember halálát okozta, és átkot vont a zsidó népre. Azt is megtudhattuk a történetből, hogy a kísértés, ennek a bűnnek az elkövetésére, nem az Istentől, hanem Ákán saját szívéből, saját jóváhagyott akaratából származott. Meglátta azokat a tárgyakat és megkívánta, birtokolni akarta őket. Ez a kívánsága, elfeledtette vele, hogy Isten mit kért tőlük a zsákmánnyal kapcsolatosan. Még akkor is így volt ez, ha a háttérben a Sátán sugalmazása is feltételezhető. Tehát teljesen igaz a fentebb említett, Jakab apostol megállapítása, hogy az újszövetségben ugyanúgy érvényes Isten józan meglátása, az emberi kívánság kérdésében, mint az, az Ószövetség-beli történetben volt. A következményekre való utalása pedig szintén helyt álló. Az Isten törvényeivel való szembe helyezkedés ugyanis az Újszövetségben, ha nem is azonnali, de a földi élet megszűnte után, a Jézusi ítéletben, az üdvösség, az örök élet lehetőségének elvesztését is jelentheti. Azaz, valóban a „bűn kiteljesedve halált nemz”. Azt hiszem, nekünk, mai keresztényeknek is, eszerint kell átértékelnünk, már földi életünkben, a kívánságainkat, az Isten Igéjében megfogalmazottak szerint. Ügyeljünk arra, hogy azok nehogy szembe kerüljenek a Teremtőnk törvényeivel, az újszövetségben Jézus Krisztus által újrafogalmazott elvárás rendjével, és kéréseivel.
Természetesen azért lehetnek Isten számára is elfogadható kívánságaink, amik jogos, vagy annak vélt kéréseinkben fogalmazódnak meg. Ezekre áldás válaszokat is kaphatunk a Mindenhatótól, ha azok egybe esnek az ő megítélésével. De óvakodjunk olyan kívánságokat támasztani, amelyek igeismereteink alapján, megkísértik, Isten törvényeit. Amikor megfogalmazzuk életünk földi kívánságait, igyekezzünk azokat, az örök élet Isteni elvárásaihoz hangolni. Sokszor egyébként, csak utólag derül ki a számunkra, hogy milyen jó döntést hozott Isten, amikor nem teljesítette a kívánságunkat. Ezáltal is meggyőződhetünk újra és újra, az Igében elhangzó igazságról:
„Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől; azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak.” (Példabeszédek 2. fej. 11-13. versek, 606. old.)
Végezetül, nézzünk meg néhány fontos kijelentést az Igéből a kívánságainkkal kapcsolatosan. Lássuk meg bennük Isten törekvését, az embert jobbító, és megszentelődését elősegítő célját:
„Az alázatosak kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet. (10. Zsoltár 17. vers, (529. old.)
„Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.” (145. Zsoltár 19. vers, 603. old.)
Evvel is bizonyítva azt, hogy az Úr megsegíti az övéit és támogatja jogos kívánságait. Ugyanakkor felhívja a figyelmünket a bűnös, törvényeivel szembekerülő kívánságaink megszűrésére.
„Látja ezt a bűnös és bosszankodik, fogát csikorgatja, és emészti magát. A bűnösök kívánsága semmibe vész. (112. Zsoltár 10. vers, (588. old.)
„Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istenek a Krisztus Jézusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. (Róma 6. fej. 11-12. versek, 176. old.)
„Akik pedig, meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. (1. Timóteus 6. fej. 9-10. versek, (239. old.)
Meg kell tudnunk válogatni kívánságainkat, Isten elvárásai szerint:
Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1. János 2. fej. 16-17. versek, 269. old.)
Ezek ismeretében könnyebben beláthatóvá, és érthetőbbé válik számunkra a kívánságainkra vonatkozó Isteni kijelentés, ahogyan azt Jakab tollából olvastuk az elején:
„Mert mindenki a saját kívánságától vonzva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.”
Az igehirdetésben az alábbi igeverseket használtuk fel:
2.Mózes 20; 17. vers,
Jakab 1; 12-15. versek,
Józsué 7; 1-26. versek,
Példabeszédek 2; 11-13. versek,
10. Zsoltár 17. vers,
145. Zsoltár 19. vers,
112. Zsoltár 10. vers,
Róma 6; 11-12. versek,
1.Timóteus 2; 9-10. versek,
1.János 2; 16-17. versek.
