Pál apostol, Galatákhoz írott levelében, a Teremtőnk nekünk szánt emberi tulajdonságairól (lélekgyümölcsökről) olvashattunk, amelyeket a Krisztusi szeretet fog egybe, egy csokorba:
„A lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, HŰSÉG, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a lélek által élünk, akkor éljünk is a lélek szerint.” (Galata 5. fej. 22-25. versek)
Amiért erre a lélekgyümölcsre külön is fel szeretnénk hívni a figyelmet, azt az indokolja, hogy a hűség, mint emberi tulajdonság, a világban súlyos veszteségeket szenved el. Olyan értelmezéseket kénytelen elviselni, mint a nem olyan fontos, vagy a lehet így is, esetleg a nem olyan vészes, ha eltér az Isten Igéjétől. Nekünk keresztények számára, azonban ez a hozzáállás nem fogadható el, hiszen mint látni fogjuk, a Teremtőnk gondolkozásától ez nagyon távol esik. Ha esetleg megkopni látszanának ezirányú ismereteink, az Isten Igéjéhez fordulhatunk táplálékért, hiterősítő munícióért. Nézzük meg akkor, hogy miként gondolkozik Isten e kérdésről, hiszen ezek a fent említett tulajdonságok a Teremtőnktől erednek, célszerű lenne tőle elfogadnunk.
„Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.” (25. Zsoltár 10. vers)
„Uram a szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz Uram.” (36. Zsoltár 6-7. versek)
„Tudd meg tehát, hogy Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait.” (5. Mózes 7. fej. 9. vers)
A Teremtőnknél a megfogant gondolat és a kimondott szó, mindig azonos, „nincs változása fénynek és árnyéknak”. Hűsége örök és visszavonhatatlan a parancsolatait megtartókkal szemben. Ezt gyakorolja teremtményeivel, és parancsolataiban el is várja tőlük. Az emberi hűségben sajnos egyre inkább tapasztalható a hűség hiánya, vagy az Isten törvényeivel való szembenálláshoz ragaszkodó hűség. Olyanokhoz, mint a téves ideológiák, a bálványok, a sátáni elvek, vagy téves igazságokhoz, stb. való ragaszkodás. Isten családjában, igaz keresztényként, az emberi hűség hibás gyakorlatát, megszentelődésünk elvárt folyamatában, az Isteni hűség példája szerint kell, újjá nemesítenünk. A Teremtőnk ugyanis csak ezt tudja elfogadni teremtményeitől, az üdvösség fejében.
Mire van ehhez szükségünk? Hogyan tudjuk ezt megvalósítani?
Először is:
Isten Igéjéhez való ragaszkodáshoz elengedhetetlen a személyes Biblia ismeret, a Teremtőnk újszövetségi elvárásrendjének biztos, eligazodást nyújtó tudása.
„A hit hallásból van tehát, a hallás pedig a Jézus beszéde álltal.” (Róma 10. fej. 17. vers)
Erről szólnak a heti összejöveteleink igehirdetései, a gyülekezeti közös munka, a bibliaórák megbeszélései, bizonytalanságaink tisztázása. Teremtőnk üzenetének, biztos és tiszta értelmezése.
„És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” (1. János 2. fej. 3-6. versek)
„Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel, képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá Isten élő és maradandó igéje által. „Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké”. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.” (1. Péter 1. fej. 22-25. versek)
Másodszor:
A biztos és személyes biblia tudás, az ebből fakadó tudatos hit, vezet el bennünket a megtérés Isteni elvárásához. Ezek pedig a bemerítkezés bűnmegváltó tisztitó szerepéhez, a Szent Szellem befogadásának lehetőségéhez. Ez egy újjászületés, aminek következtében szert tehetünk Isten bölcsességének megújító segítségére:
„Péter így válaszolt: Térjetek meg, és merítkezzetek be valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát.” (Apostolok csel. 2. fej. 38. vers)
„Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” (János 14. fej. 16-17. versek)
„A Pártfogó pedig a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (János 14. fej. 26. vers)
Láthatjuk tehát, hogy a hűség Istentől eredő formája nem is olyan magától értetődő tulajdonság. Azt bizony tanulnunk kell tőle, a Szentírásból, Jézus példájából és a Szent Szellem önzetlen segítségéből. Ne gondoljuk, hogy a saját erönkből ez sikerülhet nekünk. Támaszkodnunk kell az Isteni segítségre, hogy „megigazíthasson” bennünket:
„Akiről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.” (Róma 8. fej. 30. vers)
Az embernek egy megtisztulási folyamaton kell keresztül jutnia, ahhoz hogy a hűség fogalmát, a lélek gyümölcsévé nemesítve, az a személyiségünk segítő részévé válhasson. Az Isteni hűség, ez az egyébként tanulható, gyönyörű emberi tulajdonság, a többi megtermésre váró lélekgyümölccsel együtt, szervesen kapcsolódik az agapé, az Isteni szeretet képességéhez. Így az ember ezek birtokában egy Istennek tetsző harmonikus személyiséget alkotva, válhatna egy jobb földi élet részesévé, és egy biztos mennyei örökélet birtokosává. Ez pedig csak rajtunk múlik.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
25. Zsoltár 10. vers,
36. Zsoltár 6-7. versek,
5. Mózes 7; 9-10. versek,
1. Korinthus 1; 9. vers,
1. János 2; 3-6. versek,
1. Péter 1; 22-25. versek,
Ap. csel. 2; 38. vers,
János 14; 16-17. versek,
János 11; 26. vers,
Róma 8; 30. vers.
