Az elmúlt vasárnap online istentiszteletében az igehirdetést egy olyan igeverssel kezdtük, ami rövidsége ellenére, átfogja szinte az egész isteni megváltó terv alapvető összefüggéseit. A Biblia szerkesztettségére általában is jellemző, hogy üzenetében a lényeges dolgokat, rövid igeversekben összefoglalva jelez előre, majd a későbbiek során részleteiben is kibontja. Ez esetben is ezt tapasztalhattuk. Az igevers a következő volt:
„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság, és az élet; senki sem mehet az atyához csak is énáltalam.” (János 14. fej. 6. vers)
Első olvasatra, nem is igazán tűnik fel számunkra, hogy milyen szoros kapcsolat és összefüggés van az út, az igazság, és az élet, fogalmak között. Az viszont, teljesen egyértelművé válik, hogy az üdvösségre való jutás egyedül Jézus Krisztus által, és az ő segítségével lehetséges az ember számára.
Ahogy egyre mélyebb bibliai ismeretekkel rendelkezünk, úgy tárulnak fel a valóság tartalmak, és nyílnak meg, Isten megváltó tervének idevágó részletei. Egyértelművé válik, hogy a Teremtőnk, terve végrehajtását, a feltételeinek biztosítását, teljes jogkörrel és hatalommal, a Fiára Jézus Krisztusra ruházta. Erre pedig üzenetében a Szentírásban felhívja mindnyájunk figyelmét:
„Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” (Máté 17. fej. 5. vers)
Jézus Krisztus megdicsőülésének e bibliai történésében, egyértelművé válik Isten kívánsága irányunkban, hogy kihez forduljunk a vele való kapcsolat újraépítése érdekében. A következő igeversekben pedig arról is informálódhatunk, hogy miért, és hogyan, tegyük meg azt az utat, ami hozzá vezet minket:
„Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt, még nagyobb feladatot is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. Mert, ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte. Bizony, bizony mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.” (János 5. fej. 20-25. versek)
Egyértelművé válik tehát, hogy a Teremtőnk kijelölte az utat, és csak azt járhatjuk, amin Krisztus vezet minket végig. Egyedül ez vezet bennünket az üdvösségre. A vele megkötött újszövetség követésével teljesíthetjük be erkölcsi törvényeit, és tölthetjük be azt, a szeretet törvényével. Az út tehát adott.
Az örök élet lehetőségét az ember számára pedig, az élet és létezés isteni privilégiuma biztosítja egyedül. Az Atya és a Fiú birtokolja az élet létrehozásának lehetőségét, így a feltámadás bizonyságának biztosítékát is csak tőlük várhatjuk. Így láthatjuk ezt a Szentírásban megfogalmazódni:
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt az emberek világossága.” (János 1. fej. 1-4. versek.)
„Mert, ahogy az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.” (János 5. fej. 26. vers)
Az élet megteremtésének lehetőségét, az Isten Igéje /létezést jelentő szavai/ tartalmazzák. Isten szavára teremtődtek meg a létezők, így az élet is. Ezt a képességet egyedül a Fiával osztotta meg a Teremtő. Ezért állíthatja magáról a Szentírás, hogy Istentől ered. Jézus beszédeként, a Szentszellem inspirálására, és a próféták által leírattatva:
„Isten Igéje élő és ható élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincs olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki meztelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.”(Zsidó 4. fej. 12-13. versek)
Amit az Atya és a Fiú létrehozott, a teremtő erejük segítségével az maga az objektív, és abszolút, tőlünk és a környezettől független igazság. Ezért kéri tőlünk, az Atya és Jézus Krisztus is a Bibliában, hogy ne tegyünk hozzá és ne vegyünk el belőle, mert ezzel istenségük, örökkévaló hibátlan bölcsességüket, kérdő jelezzük meg. Erre hívják fel a figyelmet ezek az igék a Bibliánkban:
„Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan akár az ég. Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod.” (119. Zsoltár 89-90. versek)
„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek /pogánynak/ is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: „Az igaz ember hitből fog élni.” (Róma 1. fej. 16-17. versek)
„A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2. Timóteus 3. fej. 16-17. versek)
Ezért kéri az Atya, hogy fogadjuk el az ő Fiát, értünk hozott bűnmegváltó áldozatát, feltámadásának bizonyitékát. Higgyünk benne, és fogadjuk el megtért életünk vezetőjének, a megszentelődésünk útján. Jézus Krisztus kijelentése az újszövetségben pontos és részletes eligazítást, és teljes körű összefoglalást ad az üdvösség megvalósulásának keresztényi feltételeiről. Isten családjához, Krisztus saját Egyházához való tartozás lehetőségét pedig, mint ennek megvalósulásának védőbástyáját, hozta létre nekünk. Mind ezek ismeretében, magunk bizonyosodhattunk meg arról, hogy a bevezetőben említett, jézusi kijelentésben, az út, az igazság, és az élet, fogalmak szorosan összefüggenek. Az üdvösségre jutás pedig valóban csak rajta keresztül valósulhat meg. Ő a testvérünk és a megmentőnk. Hozzá ragaszkodjunk! Ámen!
A felhasznált igeversek a következők voltak:
János 14; 6. vers,
Máté 17; 5. vers,
János 5; 20-25. versek,
János 1; 1-4. versek,
János 5; 26. vers,
Zsidó 4; 12-13. versek,
119. Zsoltár 89-90. versek,
Róma 1; 16-17. versek,
2. Timóteus 3; 16-17. versek.
Az Úr kegyelme és áldásai legyen velünk!
