(Válasz egy ateista posztjára)
A múlt vasárnapi igehirdetés témáját egy online párbeszéd inspirálta. Ugyanis egy Facebook poszt apropóján felmerült egy olyan általános tapasztalat, hogy a társadalom működésében egyre inkább megfigyelhető jelenség, az igazmondás hiánya. Még szavahihető körök megnyilvánulásaiban is kezdenek általánossá válni, a felelőtlenül kezelt igazság, különböző formái. Egyre gyakrabban találkozhatunk féligazságokkal, csúsztatásokkal, de konkrét, tudatosan alkalmazott hazugságokkal is. Mindnyájan tudjuk mi keresztények, hogy a Teremtőnk ezt nem jó szemmel nézi, sőt, erről már külön igehirdetésekben is megemlékeztünk. Mikor ilyenekkel találkozom az online térben, ha tehetem, felszólalok ellene. Ilyenkor mindig megemlítem azokat a bibliai Igeverseket, amik híven hordozzák a Teremtőnk kifejezett véleményét, ezekről az alapvető erkölcsi normáknak a figyelmen kívül hagyásáról. Nemrég egy hasonló esetben is felhívtam a figyelmet arra a tényre, hogy milyen óriási károkat okoz Isten erkölcsi normarenszerének felrúgása a társadalom minden szintjén, így az emberek személyes erkölcsi állásfoglalásában is. Erre a posztomra felfigyelve, néhány perc múlva a következő kérdést tette fel egy az éterben éppen „arra járó” idősebb hölgy:
„Ön szerint egy ateistának nem is lehet egészséges társadalmi és erkölcsi normarendszere?”
Meglepett a kérdés, amit kaptam, de végül is természetesnek találtam. Őszintének tűnt az érdeklődés és elgondolkodtatott. Nem volt sem provokatív, sem tiszteletlen. Olyan egyszerű kérdésnek tűnt, amit valamikor megboldogult ateista koromban én is feltehettem volna egy hívő embernek. Úgy gondoltam korrekt, de nem kioktató választ adok a kérdésére, ahogy azt Pál apostol is tanította Timóteusnak:
„Igyekez kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.” (2.Timóteus 2. fej. 15. vers, 241. old.)
„De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.” (2.Timóteus 2. fej. 24-26. versek, 241. old.)
Annak idején, a „valamit” kereső koromban, én is hálás voltam, ha kérdéseimre autentikus válaszokat kaptam. Ezek segítettek rátalálni a keskeny útra, Isten Igéjére, majd a megtérésre és a bemeritkezésre. Emlékszem, Curry testvéremnek, és Charles Chandler, Krisztus Egyháza utazó misszionáriusának sok-sok kérdésre kellett meggyőző válaszokat adnia.
De nézzük most a kérdésre adott válaszomat, hiszen ez egy teljesen jogos kérdés, egy ateista ember szájából:
„Kedves Mária. Természetesen lehet egészséges társadalmi és erkölcsi normarendszere egy ateistának is, ha az őszinte lelkiismerete szavát követi, és közben nem fordul szembe Teremtője újszövetségi törvényeivel. Igaz a mai világban ez, olyan ritka, mint a fehér holló. Az Ige szerint Jézus Krisztus majd megítél mindenkit cselekedetei szerint. Mert az ítélkezés nem a mi dolgunk, de hogy lesz, az biztos. ”
Nem gondoltam bővebben kifejteni a választ, mert nem akartam lerohanni egy érdeklődő ateistát, inkább csak bizalmat akartam ébreszteni Isten üzenete, és a kereszténység iránt. Csak remélni tudom, hogy ez sikerült valamennyire. Talán lesz folytatás, vagy újabb kérdések netán, amikre bővebb válaszok is adhatók majd. Ezzel a feltett kérdéssel, ugyanis bármikor találkozhatunk, egy beszélgetés során, mert valóban lehetnek emberek, akiknek nem adatik meg a találkozás a Bibliával, Isten nekünk szánt üzenetével. A kérdésre adható választ megalapozó, és megerősítő bibliai igeverseket pedig, Pál, Rómaiakhoz írott levelében találhatjuk meg, és teljességében így hangzik:
„Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.” (Róma 2. fej. 14-16. versek, 172. old.)
Ha ezeknek az igeverseknek az ismeretében, valaki úgy gondolná, hogy ezek az emberek előnyt élveznek, mert a lelkiismeretük működése megvédi őket, így nincs is szükségük Isten újszövetségi elvárásrendjének, Biblia általi ismeretére. Azoknak azért had mondjuk el, azt a bibliai tényt, amit az ó és az újszövetségben a Teremtőnk egyaránt megállapít emberi teremtményeiről, és igencsak megfontolandóvá teszi minden ember számára:
„amint meg van írva: „Nincs igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.”(Róma 3. fej. 10-12. versek, 173. old.)
„Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Jézus Krisztus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.” (Róma 3. fej. 22-26. versek, 174. old.)
Mind ezek alapján kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy bizony nagy hiba lenne, a gyengén és hibákkal terhelten működő lelkiismeretünkre bízni az üdvösségünket. Az Isten és ember közötti, Jézus Krisztus által megkötendő Újszövetség, sokkal nagyobb biztonságot nyújt az emberek számára. A Krisztus Jézusba vetett hitünk, Isten bűnmegváltó kegyelmi ajándéka, és a megtért életünk megszentelődő folyamata, felébreszti alvó lelkiismeretünket és az üdvösség reményét, az ígéret szerint.
Nos, ezeket az ismereteket osszuk meg, a fent említett módon azokkal, akik keresik az Istenhez vezető útjukat, és kérdéseiket megfogalmazva, felteszik nekünk. Mert a Teremtőnk, ezt feladatul szánta a keresztényeknek. Igyekezzünk megállni a helyünket, mert itt van az „aratás” ideje, és kevés az „aratómunkás”.
A felhasznált igeversek a következők voltak:
2.Timóteus 2; 15. vers,
2.Timóteus 2; 24-26. versek,
Róma 2; 14-16. versek,
Róma 3; 10-12. versek,
Róma 3; 22-26. versek.
