Mikor először elvetődtem, Krisztus Egyháza Budapesti Gyülekezete istentiszteletére, az evangélista arra hívta fel a figyelmemet, hogy a Biblia, amit a kezében tartott, az nem más, mint Isten személyes emailje, írásos üzenete, az emberek számára. És csak rajtunk múlik, hogy kinyitjuk-e és elolvassuk, vagy nem veszünk róla tudomást. Már ezen az első alkalmon is feltűnt nekem, hogy ez az egyház nagy fontosságot tulajdonít az Isten Igéjének. A későbbiek során pedig, ez a meggyőződés, csak erősödött bennem, ahogy egyre jobban megismertem a kis gyülekezet munkáját. Amikor pedig odáig jutottam, bibliai ismereteimben, hogy a Teremtőnk kérésének eleget téve megtértem, és bemeritkeztem a bűneim bocsánatára, már tisztában voltam avval, hogy egy kereszténynek mi a legfőbb feladata. Hogy megismerje a Teremtő üzenetét, és azt lehetőségei szerint tisztán megtartva, és megélve, átadja másoknak is.
De mit is jelent az, hogy megtartani a legnagyobb tisztaságában? Nos, ez egy fontos és tisztázandó kérdés. A bibliai ismereteink bővülésével az is együtt jár, hogy felfedezzük és tudomásul vesszük, a Teremtőnk kéréseit. Igéjében felhívja a figyelmet, és nagy fontosságot tulajdonít, szavainak komolyan vételének. Már az ószövetségi történetek egész sorában szembesülhetünk avval a ténnyel, hogy kéréseinek figyelmen kívül hagyása, súlyos, életbevágó következményeket vont maga után. Kezdve, az eredendő bűn létrejöttének körülményeitől, Áron fiainak, Nádáb és Abihú figyelmetlenségének, vagy Kórah lázadásának, következményeitől, az újszövetségi parancsolatok figyelmen kívül hagyásának példás büntetéséig, Anániás és Szafira történetében.
Mind-mind arra hívják fel a figyelmünket, hogy Isten, a kéréseit és parancsolatait, csak hű és pontos végrehajtással, tudja elfogadni tőlünk. Ezek a tragikus kimenetelű történetek azt példázzák nekünk, hogy a teremtő Isten, örök bölcsességét, tökéletességét, teremtményei nem kérdőjelezhetik meg, a legkisebb mértékben sem. Istenünk a parancsolataival való szembefordulást, egyértelműen bűnként értelmezi. Ugyanakkor, amiről rendelkezik, azt aggódó szeretetéből értünk teszi, és saját, jól felfogott érdekünkben, kell, hogy elfogadjuk. Ott pedig, ahol hallgat a Szentírás, ott nekünk sincs tenni valónk. Nem véletlenül kerültek bele a Bibliába, az erről megemlékező kijelentések:
„Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból! Tartsátok meg Isteneteknek, az Úrnak parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek.” (5. Mózes 4. fej. 2. vers, 179. old.)
Az emberi történelem utolsó felvonásában, az Újszövetségben, Jézus Krisztus, számunkra megfogalmazott parancsolatainak figyelmen kívül hagyása, ugyanúgy megítélés alá esik, mint az ószövetségben, mert Isten nem változik. A különbség azonban, annyiban más, hogy a Jézus Krisztusban való hitet, a megtért életet, és a bemerítkezés pecsétjét az újszövetségben, Isten elfogadja a Fia bűnmegváltó áldozatáért. Így, a hitben megtartott keresztényi életet élő ember, bízhat az üdvösségében, és az csak az ítélet napján kerül megítélésre, a Biblia szerint:
„Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (Apostolok cselekedetei 17. fej. 31. vers, 156. old.)
Sajnos azonban, már az első század végén létrejövő újszövetségi gyülekezetekben is megjelentek, a jézusi és apostoli tanításoktól eltérő tanokat hirdető, hamis tanítók. Amire persze a Teremtőnk, az addigra már teljessé váló Szentírásban, igyekezett felhívni a kellő figyelmet. Ezeknek az igéknek, azóta is óriási a jelentőségük. Fontos tehát, hogy odafigyeljünk ezekre a jelzésértékű igeversekre. Az idő előre haladtával, és a kereszténység későbbi, főleg emberi hibák miatti, szétszakadásával ezeknek ugyanis, egyre nagyobb lett a jelentőségük. Ma, amikor a kereszténység világában, a felekezeti megosztottság több ezres valóságába születünk bele, és már harcolnunk kell Krisztus örök érvényű szavai igazságáért, elengedhetetlen ezek ismerete.
Olvassunk most el ezek közül néhányat:
„Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincs más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk, vagy a menyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!” (Galata 1. fej. 6-8. versek, 213. old.)
„Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.” (2. Korinthus 11. fej. 13-15. versek, 210. old.)
Láthatjuk, hogy bizony a Sátán és kiszolgálói már korán megkezdték, romboló munkájukat, és igyekeztek elterelni az igaz útról a kereszténnyé vált embereket. Sok esetben, mint látjuk, jó hatásfokkal teszik ezt. Annak ellenére, hogy az Isten büntetését nem tudják majd elkerülni, sokakat letérítenek a „keskeny” útról. De nézzük tovább:
„A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre, és ördögi tanításokra hallgatnak; és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által.” (1.Timóteus 4. fej. 1-4. versek, 237. old.)
„Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban, való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által.” (2.Timóteus 4. fej. 13-14. versek, 240. old.)
Bizony, hogy drága kincsként és változatlan formában kell megőriznünk, Jézus és Isten beszédét, ahhoz, hogy tisztán tudjuk megőrizni, az igazság változhatatlan formáját. Hogy miért?
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.” ( 2. Timóteus 4. fej. 3-4. versek, 242. old.)
Furcsa, de mégis valódi jelenségre figyelmeztet itt bennünket a Teremtőnk, Pál apostol levelén keresztül. Mai világunkban egyre jobban megnyilvánuló anomália ez az emberek vallási megnyilvánulásaiban, a spirituális „katyvaszolás”. Olyan rendelkezések és változtatások jelennek meg felekezeti kereszténységekben, amik szembe fordulnak Isten bölcsességével. Pedig Jézus Krisztus egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja:
„Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.” (Máté 15. fej. 13-14. versek, 21. old.)
Láthatjuk az igék egész sorában, hogy miért fontos megőriznünk tisztán a Teremtőnk nekünk szánt üzenetét. Bizony jól kell, hogy ismerjük a Bibliát, ahhoz, hogy helyesen értelmezzük Isten igazságát. Mind ezt azért, hogy a választott úton végig tudjunk haladni, és ki tudjuk védeni a Sátán minden tüzes nyilát. Krisztus Egyházában, ezért ragaszkodunk a Szentírás isteni bölcsességéhez, és távol tartjuk magunkat az emberi tradíciókból eredő változtatásoktól. Elfogadjuk, és tiszteletben tartjuk, a Teremtőnk nekünk szánt figyelmeztetését:
„Én bizonyságot teszek mindenkinek, aki a prófécia eme könyvének beszédeit hallja: Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben.” ((Jelenések 22. fej.18-19. versek, 292. old.)
Bizony, ehhez a kellő igeismeret mellett, tisztességes szándékra, és eltökélt akaratra van szükségünk. Isten megváltó tervében, csak a kegyelem ajándék, az üdvösségért tenni is kell.
A felhasznált igeversek a következők:
5. Mózes 4; 2. vers,
Apostolok cselekedetei 17; 31. vers,
Galata 1; 5-9. versek,
2. Korinthus 11; 13-15. versek,
1. Timóteus 4; 1-4. versek,
2. Timóteus 1; 13-14. versek,
2. Timóteus 4; 1-4. versek,
Máté 15; 13-14. versek,
Jelenések 22; 18-19. versek.
