Don Green misszionárius testvérünk, amikor utoljára itt járt közöttünk, néhány szóban megemlékezett magyarországi élményeiről. Utazásai, kirándulásai és előző tapasztalatai alapján, arról bizonyosodott meg, hogy hazánkban mennyi csodálatos isteni áldásban lehet részünk nekünk, akik itt élünk. Ő, aki bejárta a világ számos országát azt látta, hogy ebben az országban, milyen csodálatos és áldott sokfélesége van a növény, és állatvilágnak. Ami nekünk természetes diverzitás, az a világ legtöbb országában bizony sokkal szegényesebb. Sokkal szűkösebbek az élet lehetőségei is. Arra hívta fel a figyelmünket, hogy ezek, valahol Isten irántunk való jó szándékának, és áldásainak anyagi megnyilvánulásai. Ugyanakkor a lelki áldások lehetőségei ugyanúgy adottak a számunkra, még ha most még nem is használjuk ki igazán a benne rejlő lehetőségeket. Történelmünk és kulturális környezetünk, pedig erre predesztinálnak bennünket. Mi pedig, akik benne élünk, nekünk már fel sem tűnik, ez az egyszerű és mégis jól látható összefüggés. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy ez az egyik oka annak, hogy Krisztus eredeti mintájának missiós munkája talán nálunk az egyik legnehezebben, megvalósítható feladat, a világon. Az 50 évnyi ateista társadalmi háttér és a felekezeti államvallás utóhatásai miatt.
Még sokan nem látják tisztán, azt az egyszerű spirituális alapkérdést sem, hogy a testünket, lelkünket és a szellemünket is, a Teremtőnktől kaptuk használatra, és megőrzésre. Neki tartozunk elszámolással vele, mert az ő teremtése az, és így, tetszik, nem tetszik, az ő tulajdona vagyunk. Ha megértjük ezt az egyszerű és valós összefüggést a Teremtőnk és a teremtményei között, be kell, hogy lássuk, engedelmességgel tartozunk neki. Annál is inkább fontos ezzel tisztában lennünk, mert a számonkérés napján, amit Isten kijelentett a számunkra, tudnunk kell, hogy mi szerint leszünk megítélve. Az ige erről így tájékoztat bennünket:
„A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (Apostolok cselekedetei 17. fej. 30-31. versek, 156. old.)
„Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélőbírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” (János 12. fej. 48. vers, 123. old.)
Sokszor a bennünket érő testi és lelki szenvedéseinkért, problémáinkért két fontos tényezőt okolhatunk. A Sátánt és saját magunkat. Bűnre csábító kísértéseinket, saját kívánságaink, és a Sátán inspirációi hozzák létre. Már pedig a „kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve, halált nemz”, Jakab apostol tolmácsolásában, Isten szerint. Bűneink innen származnak, és teszik kétségessé keresztényi életünk elfogadását Isten számára. Mégis bajainkért hajlamosak vagyunk Istent hibáztatni. A kezelő orvost, a betegségeink meglétéért.
Isten ugyanis, a városi legendákkal szemben, nem kisért bennünket. Feltétel nélküli, agapé szeretete az, ami arra késztette, hogy saját fiát, Jézus Krisztust, mint számára elfogadható egyetlen tökéletes bűnmegváltó áldozatot, feláldozza értünk.
Jézus Krisztus kiontott vére, és feltámadása adja a reményt, ma is, minden ember számára az üdvösségre. Az ő kiömlött vére, és a mi benne való hitünk az, ami által megtartatunk. Isten ajándék kegyelme erre alapozódik. Erről olvashatunk az isteni üzenetben Pál apostoltól:
“Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.” (Róma 3. fej. 22-26. versek, 174. old.)
Erre kell itt a földi életünkben felkészülnünk az engedelmességünk útján. Így lehetünk Isten gyermekei a Krisztusban való hitünk által. Ahogyan azt az igében olvashatjuk:
” Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusban merítkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Galata levél 3. fej. 26-28. versek, 215. old.)
“Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szent Szellem által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre.” (Júdás levele 20-21. verse, 274. old.)
Azért kell jól ismernünk a Szentírást, hogy tudjuk, mit kell, tegyünk ahhoz, hogy felkészülten várjuk a testvérünk visszatérését az ő egyházáért. A halál váratlanul érhet bárkit. Pláne ebben a pandémiás helyzetben. Ne legyünk felkészületlenek, ha bekövetkezik. Tegyük meg, amit Jézus kér tőlünk az újszövetségben, amíg megtehetjük.
Ne feledjük, az üdvösségünk a bemerítkezésünkkel kezdődik, és a megszentelődésünk folyamata egész földi életükben tart. Ha kitartunk Jézus kérései és újszövetségi parancsolatai mellett, akkor az, az örökéletbe elvezet bennünket. Ezek pedig nem nehezek. Az ige azonban azt is elmondja, hogy ha végleg letérünk az útról, a kegyelemből kieshetünk, és oda az üdvösségünk:
„Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek.” (Galata 5. fej. 4. vers. 216. old.)
-Ismerjük meg a Teremtőnk üzenetét, kéréseit, a Jézus beszédét, hogy tudjuk mi vár ránk, és mit tehetünk magunkért.
-Higgyünk a Teremtőnkben, és Isten Fiában, a megváltó Jézus Krisztusban. Az élet és a feltámadás lehetőségének megteremtőiben.
-„Térjünk meg és merítkezzünk be valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneink bocsánatára, hogy megkapjuk a Szent Szellem ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2. fej. 38. vers, 136. old.)
Ahogy azt kéri tőlünk a Teremtőnk. Az idők „gonoszak”, ahogyan az ige kijelenti számunkra, mert minél tovább várunk vele, annál nagyobb a valószínűsége, hogy eljön az a nap, amikor már hiába szeretnénk megtenni Isten kéréseit, az üdvösségünk érdekében. Mert nem tudjuk a napot, amit Isten rendelt az ítéletre. Az ember történelme, a jelek szerint, végső szakaszához érkezett. Felvagyunk erre készülve? Mert, ha nem, hozzunk jó döntést az életünkbe.
A felhasznált igeversek a következők:
Apostolok cselekedetei 17; 30-31. versek,
János 12; 48. vers,
Róma 3; 22-26. versek,
Galata 3; 26-28. versek,
Júdás ; 20-21. versek,Galata 5; 4. vers,
Apostolok cselekedetei 2; 38. vers.
